A genetikai szexuális vonzalomról - tabuk nélkül

Ilona 14 évesen, anyaotthonban szült. Kisfiát titokban adták örökbe, a külvilág erről semmit sem tudott. Harminc év múlva a fiú felkutatta az őseit, és megismerkedett az édesanyjával, akivel ezután egymásba szerettek.

Ez így elsőre nagyon bizarrul hangzik, azonban a genetikai szexuális vonzalom (GSA) gyakoribb, mint azt gondolni mernénk...

Volt idő, amikor bizonyos kapcsolatok tilosak voltak: például, ha szegény és gazdag, református és katolikus, keresztény és zsidó, vagy fekete és fehér bőrű szerette egymást. Később ezek a berögződések háttérbe szorultak, és már az számított bűnnek, ha két férfi vagy két nő kívánta meg egymást. Ma már ez a felállást is elfogadott, és csupán egyetlen tabu maradt: a közeli vérrokonok szerelme, a vérfertőzés - idegen szóval az incesztus.

Forrás: Shutterstock

Sokan persze már magával a kifejezéssel is vitatkoznak: úgy vélik, a vérfertőzés azt feltételezi, hogy van egy áldozat és egy elkövető. Az előbbi általában kiskorú, az utóbbi pedig felnőtt - aki helyrehozhatatlan károkat okoz a másiknak. A GSA azonban olyan felnőttek vonzódását jelenti, akik nem is tudták, hogy rokonok, hiszen egymástól távol nőttek fel. Legtöbbször ez akkor fordul elő,

  • ha a gyereket már a születésekor örökbe adták (mint Ilona estében),
  • ha az apa még a terhesség alatt lelépett, és csak évtizedekkel később ismerte meg a kislányát,
  • vagy, ha két - különböző nevelőszülőnél élő - fiatalról egyszer csak kiderül, hogy testvérek.

A közös pont mindegyik esetben adott: nem egymás közelében nőttek fel, tehát nem képesek egymásra vérrokonként - szülőként, gyermekként, testvérként - tekinteni, és rendkívül erős szexuális vonzalom szövi át a viszonyukat.

Mit mondanak a tudósok?

Szakemberek szerint a jelenség hátterében az áll, hogy mindannyian ösztönösen magunkhoz hasonló társat választunk. Vagyis sokkal rokonszenvesebb lesz számodra az a személy, aki hozzád hasonló arcvonásokkal, testalkattal vagy intelligenciahányadossal rendelkezik. Ez persze nem áll fenn olyan rokonok esetében, akiket egész életünkben hozzátartozónkként ismertünk. Azonban ha felnőttként találkozunk először, akkor előfordulhat, hogy csak a - hasonló-a-hasonlóhoz alapú - genetikai vonzalom marad.

De mégis mi történik, ha az ember beleszeret a - frissen megismert - apjába, anyjába, fiába, lányába, testvérébe? Az elveszett rokonok után kutatók terápiás csoportjaiban gyakran esik szó a genetikai szexuális vonzalomról, ami az első néhány találkozást kíséri. A többség ilyenkor rettenetesen szégyelli magát, ám olyanok is vannak, akik csak későn ismerik fel, amikor már túl közel kerültek egymáshoz.

  • Néhányan ilyenkor minden kapcsolatot megszakítanak, és megbénítja őket a bűntudat.
  • Míg mások felvállalják a legtöbb országban illegális kapcsolatot, mondván: ez az utolsó nagy tabu, amit a társadalomnak ideje ledönteni.

Persze ez több egy egyszerű morális kérdésnél, hiszen az ilyen kapcsolatból születő gyerekek rendszerint súlyosan sérültek - épp a genetikai állomány hasonlósága miatt. Felmerül továbbá az a probléma is, hogy az ilyen rendhagyó egymásra találások a tágabb család életét is tönkreteszik.

Érdekesség: a pakisztáni muszlim kultúrában bevett szokás az unokatestvér házasság. Ezekben a közösségekben bizony 70 százalékos az olyan genetikai betegségek aránya, amelyek csak elenyésző hányadban jelennek meg azok között, akik nem a rokonukkal házasodtak.

Egy dolgot azonban nem árt tudni, bármennyire is viszolygunk a gondolattól, hogy a szülőnkkel vagy testvérünkkel bújjunk ágyba: ezek az emberek maguk sem gondolták volna soha, hogy ilyen helyzetbe keverednek, ezért ítélkezés helyett inkább szakszerű segítséget kellene kapniuk. És igen, soha nem tudhatjuk, kivel hoz közelebbi viszonyba az élet: talán egy testvérrel, akiről valamelyik ősünk "elfelejtett" szólni, és mire kiderül az igazság, már késő...

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?