gyermekvállalás tragédia Ivanova Daniela gyermek anyaság mozgássérült szülő felelősség kerekesszékes
Nagy port kavart a pár héttel ezelőtti tragédia: egy nagymama a vonat elé ugrott - négyéves unokájával a karjában. Lánya kerekesszékes, közösen nevelték a picit.

Az eset kapcsán felrobbant a komment szekció: sokan az édesanyát tartják felelősnek a tragédiáért, mondván: ne vállaljon gyermeket az, aki még saját magáról sem tud gondoskodni.

Mélyen érintett az eset, hiszen Brigi - az anyuka, aki egyszerre vesztette el az édesanyját és a gyermekét - a szobatársam volt a gimnáziumi kollégiumban. Az utóbbi években már nem tartottam vele a kapcsolatot. Annyit tudtam csupán, hogy szerény körülmények között él anyukájával és kisfiával.

Megfogant a fejemben a gondolat: valóban Brigi "tehetetlensége" vezetett ehhez a szörnyű végkifejlethez? Igen vagy nem? Ilyen egyszerű lenne?

Kerekesszékes vagyok, és egy nap szeretnék gyereket. AMENNYIBEN:

  • Önmagam ellátása mellett az ő ellátására is képes leszek.
  • Megfelelő anyagi körülményeket fogok tudni biztosítani magunknak.
  • Olyan társ lesz mellettem, akire számíthatok.

Számomra ez a három feltétele annak, hogy gyereket vállaljak, de hangsúlyozom: számomra. Mert ezek az én személyes elképzeléseim. Másnak talán más, és akkor még is nem beszéltünk a váratlan helyzetekről. Előfordulhat, hogy a jövőm nem a tervek szerint alakul: romolhat az egészségi állapotom, súlyos anyagi nehézségekbe ütközhetek, és a párom is elhagyhat. Persze mérlegelni fogok, mielőtt belevágok, de mi van akkor, ha már a gyerek születése után üt be a krach? Talán Briginél is így történt... De mivel pontos részleteket nem tudok, így információk hiányában véleményt sem kívánok nyilvánítani a helyzetéről.

Az viszont sokkolt, amilyen megkérdőjelezhetetlenül elítélte a társadalom azokat a kerekesszékeseket, akik családot alapítanak. Ha önellátóak, ha nem. Ha jó egzisztenciával rendelkeznek, ha nem. Ha van párjuk, ha nincs.

  • Mert mi van, ha a gyerkőc kiszalad az autó elé?
  • Vagy nem tudja megélni azokat a dolgokat, amiket egy gyermeknek meg kéne?
  • Vagy, ha csúfolni fogják az iskolában?

Ilyen, és ehhez hasonló aggályokat fogalmaztak meg azok, akik lesújtó pillantások és csípős megjegyzések formájában nyilvánulnak meg egy-egy kerekesszékes kismama vagy anyuka láttán. Olyan édesanyákat kérdeztem a mindennapjaikról, akik korukat, családi állapotukat és élethelyzetüket tekintve is különböznek. Mégis, egy közös bennük: mindannyian kerekesszékesek.

Andi (32) szintén kerekesszékes férjével neveli két gyermekét:

"Amikor a kislányom járni tanult, eszünkbe sem jutott a babahám (bébipóráz), sőt kifejezetten idegenkedtünk tőle. A mi kapcsolataink mindig is a bizalmon alapultak, így, ha a kicsi például belendült az utcán, inkább két irányból bekerítettük, de sosem mentünk tőle kartávon kívül. Miután a lányom megtanulta a közlekedés szabályait, "hangvezérléses" lett, elég volt szólni. A környékünkön zárt játszóterekre járunk: természetesen barátkozik más gyerekekkel, de idegen felnőttekkel nem áll szóba, és mindig szól, ha épp más játékra mászik. Ugyanerre tanítjuk a kisöccsét is."

Forrás: Shutterstock

Kriszti (33) egyedül boldogul, miután párjával különváltak útjaik:

"A volt párommal 7,5 évig voltunk együtt. Már régóta szerettem volna családot alapítani vele, végül 2016 júniusában ez az álmom teljesült: megszületett a kisfiunk. Aztán valami megváltozott. Már nem működtünk jól együtt, ezért úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk tovább a kapcsolatunkat. Ahol jelenleg élünk, ott van segítségem, de javarészt mindent meg tudok oldani egyedül is, ami a gyermekem körüli teendőket illeti. Nyilván vannak dolgok, amik nehezebben kivitelezhetőek egy egyedülálló, kerekesszékes anyuka számára, de nem lehetetlenek. A kisfiam a legnagyobb motiváció, rengeteg erőt ad, hogy nem szabad feladni! Én vállaltam, és eszerint is szándékozom élni."

Csilla (50) 28 éve él boldog házasságban mozgássérült férjével, két gyermeket nevelnek közösen:

"Az első kisfiam születésekor még kicsit félve fogtam bele a gyerkőc körüli teendőkbe, de időközben olyan baráti kör alakult ki, akik közül többen mozgássérült szülők voltak, így egymásnak adogattuk a gyakorlati tanácsokat. Ennek köszönhetően a 2 és fél évvel később érkező Gergőt már rutinosabban tudtam ellátni. Előfordult, hogy a férjem elvitte a nagyobbik fiút sétálni, én pedig otthon maradtam a kisbabával, és amíg ő aludt, még a házimunkára is maradt időm. A fiaimat szerencsére az iskolában sem érte semmilyen hátrány a kerekesszékemből kifolyólag, de ehhez nyitottságra és pozitív hozzáállásra volt szükség mind részemről, mind pedig a pedagógusok részéről: így az összes fogadó órán, szülői értekezleten ott tudtam lenni, és jelenleg is SZMK tag vagyok."

Ezekből az élettörténetekből is láthatjátok: nem vagyunk egyformák. Nem minden kerekesszékes magatehetetlen, ahogyan az egyedülálló anyukák között is van olyan, aki biztos jövőt tud biztosítani a gyermekének. Ne csak fekete-fehérben lássunk!

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.