fájdalom feszültségoldás Baranyai Kata férfiak gyengeség sírás
Apámat anyám halálakor láttam életemben először úgy istenesen zokogni. Még abban a traumatikus pillanatban is belém hasított a felismerés: az apám sír. Mit sír? Zokog! Ez pedig nehezen volt összeegyeztethető azzal az apaképpel, ami egészen addig élt bennem.

Mint ahogy azzal is nehezen barátkoztam meg, hogy a férjem sírósabb az átlag férfiaknál. Láttam már filmen, koncerten és veszekedés után is sírni. Eleinte nagyon zavart. Annak ellenére, hogy tudtam: a sírás maga ösztönös folyamat. Óriási szerepe van a feszültség levezetésében, és azon túl, hogy jólesik, tényleg egészséges.

Ez nem városi legenda, hanem tudományosan alátámasztott tény, hogy egy alapos sírás után csökken a pulzus és a vérnyomás. Mi több, a sírás működésbe hozza a vegetatív idegrendszert, ami a regenerációt és a gyógyulást irányítja. Vagyis kétségtelen, hogy a sírás jó. Függetlenül, hogy nő vagy férfi az illető.

De akkor miért nem jár a pasiknak a sírás luxusa?

Egyrészt tudósok állítják, hogy a férfiaknak egy agyalapi mirigy által termelt hormonból - ami az érzelmi reakciókért felelős - kevesebb termelődik. Vagyis emiatt lehet az, hogy a nők a legbugyutább romantikus filmek csöpögős főcímdalával kísért "Vége" feliratot is megkönnyezik. Míg a pasik maximum felsóhajtanak - de azt is csak akkor, ha az évtized romantikus drámájába futottak véletlenül bele.

Ez eddig teljesen rendben lenne. A probléma ott kezdődik, hogy sokszor akkor sem sírnak, amikor tényleg indokolt lenne. Nem sírnak, és nem omlanak össze látványosan, mert egészen kicsi koruk óta azt sulykolták beléjük - a szülők, pedagógusok és többnyire mindenki, aki élt és mozgott körülöttük -, hogy az a gyengeség jele.

Forrás: Shutterstock

Vagyis mire felnőnek, szerencsétlenek megtanulják, hogy a sírás=gyengeség. Tehát szégyen. Mert ugye egy igazi férfi nem lehet gyenge. Soha, semmilyen körülmények között sem! Ezt alátámasztja az a megfigyelés, hogy amíg a gyerekek iskolába nem kerülnek, egy kisfiú és egy kislány nagyjából ugyanannyit sír. Vagyis olyan hatéves korig még elnézik a kisfiúknak is, hogy sírjanak, amikor jólesik.

Az iskolába kerülés után azonban drasztikusan megváltozik a helyzet. A suliban a kisfiúk már jóval kevesebbszer itatják az egereket, mint a lányok. Ha meg is történik velük, akkor hamar csúfolódás tárgyává válhatnak. Ezért idővel megtanulják teljesen elfojtani. Felnőtt korukra meg aztán tökélyre fejlesztik a "nem sírunk, akkor sem, ha megszakad a szívünk" tudományát.

Ez alól kivételt jelenthet egy-egy igazán nagy trauma vagy hatalmas örömünnep, mint például a gyerekük születése. Ilyenkor a konszolidált könnyhullatás megengedett. "De nyilvánosan akkor sem zokoghatnak!" Maximum egy-két könnycsepp, de inkább csak a könnybe lábadt szem a normális, "a nem ciki kategória".

A legnagyobb baj ezzel a rossz beidegződéssel, hogy rohadtul ártalmas a férfiak egészségére nézve. Hiszen, ha maga a sírás jó hatással van, akkor az elfojtása káros. Testileg és lelkileg is megbetegítheti a férfiakat a sírás természetes ösztönének elnyomása.

A megoldás pedig kézenfekvő, és már a nagyi is megmondta évtizedekkel ezelőtt: "Sírj, amennyit csak jól esik! Hidd el, megkönnyebbülsz!" Azt meg ugye mindenki tudja, hogy a nagyiknak mindig igazuk van???

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.