A közösségi média torzító hatása az önértékelésre

Nem fogok újdonságot mondani: a közösségi média elterjedésével egyre több a bizonytalan ember. Hiszen ahogy pörgeted a hírfolyamodat Facebookon vagy Instagramon, azt látod, mindenki mennyire rendben van: nyaral, babázik, házasodik, boldog a párjával.

Szembesülve ezzel a sok dologgal nap mint nap, valószínűleg felmerül benned a kérdés: mindenki ilyen boldog, csak én nem? Valami hiba van bennem?

A válasz természetesen: nem. Ne felejtsd el, az emberek általában a pozitív pillanataikat teszik fel ezekre az oldalakra, amit mutatni szeretnének a külvilág számára, vagyis: "boldog vagyok", "valaki szeret", "végre kisbabám született" vagy "megkérték a kezemet". Nyilván nem fogja feltenni, ha bal lábbal kelt fel, letolta a főnöke, rossz értékelést kapott.

Pedig ezek is hozzátartoznak az élethez. Ezzel nincs is baj, ha tudod kezelni. De ha elhiszed, az a valóság, amit a hírfolyamon látsz, hát akkor egyenes út vezet a rosszkedvhez és a saját életed megkérdőjelezéséhez.

Egyetlen szeletet látsz mások életéből, ráadásul azt, amit tudatosan megmutatnak neked. Nem tudhatod, mi van emögött. Mennyi félresikerült párkapcsolat és szerelmi csalódás, mire megkérték a kezét. Hány hónap sikertelen próbálkozás, mire összejött a kisbaba. Mennyi rossz munkanap és beszólás a hülye főnöktől, mire összejött a pénz a nyaralásra. Bármi lehet a háttérben. Egyet ne tegyél: ne gondold azt, hogy nekik jobb, könnyebb, vagy boldogabbak! Egyáltalán nem biztos.

Ráadásul: téged valóban az tenne boldoggá, amijük nekik van? Egy egzotikus nyaralás szuper dolog, de lehet, hogy akivel utaznak, az agyukra megy... Biztos, hogy te ezt szeretnéd? Vagy csak az érzést, amit sugároznak: "oké vagyok", "jól vagyok", "szerencsés vagyok", "irigyeljetek". Honnan tudod, hogy ők nem éppen téged irigyelnek ugyanígy, amikor anyukáddal pózolsz a születésnapi tortád fölött? - Hiszen lehet, hogy ők 7 éve nem állnak szóba a szüleikkel.

Ráadásul örök igazság, hogy jobban járunk, ha kevesebbet foglalkozunk másokkal, és többet magunkkal. Ha valamit irigyelsz másoktól, vizsgáld meg jobban, te miért nem érted még el, mit tudnál tenni az ügy érdekében - és persze tegyél is! Vagy lásd be, hogy neked nem érne ennyi túlórát egy szigorú munkahelyen az, hogy évente 3x egzotikus helyekről csekkolhatsz be!

Forrás: Shutterstock

Nem attól függ, mennyire szeretnek mások, hogy hány lájkot kapsz egy fotóra vagy posztra. Ne ez határozza meg azt, hogy mennyire érzed magad elfogadottnak vagy szeretettnek!Ismerek olyanokat, akik soha semmit nem posztolnak, mégis igazán kiegyensúlyozott, irigylésre méltó életet élnek. Csak nem teszik a kirakatba.

Nekik ez nem fontos: inkább élik az életüket, bármit is gondoljon más... Mert valóban: ha azzal foglalkozom, mit gondol most más, mennyire irigykedik rám, akkor megélem a pillanatot? Élvezem, amiben vagyok, vagy csak meg akarom mutatni másoknak, hogy nekem igenis jó? (Talán akkor én is elhiszem végre...)

Néha elnézem a párokat, barátokat egy-egy étteremben vagy kávézóban. Nyomkodják a telefont, nem is beszélgetnek. Wifi jelszót követelnek azonnal, mintha az lenne a legfontosabb (nem értem, ennyi erővel otthon is maradhattak volna, ott legalább tuti van internet). Én szerencsés vagyok: a legtöbb barátommal, ha találkozunk, a telefon ki sem kerül az asztalra. És őszintén: nem is hiányzik. Sokszor még fotót is elfelejtünk csinálni: mert beszélgetünk, és jól érezzük magunkat. Azért, mert ez nekünk jó. Mindegy, ki látja vagy ki nem.

Ezzel nyilván nem azt mondom, hogy töröld magad mindenhonnan (bár abba még senki nem halt bele...). Posztolj is, ha szeretnél valamit megosztani! Csak közben a pillanatot is éld meg! Érezd jól magad - ne csak mutasd. Mások élete pedig? Egyáltalán nem olyan, mint amit te látsz - vagy amit látni engednek...

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?