Legyél hálás a félelmeidnek, ők mutatják az irányt!

Mindannyian félünk valamitől, időnként legalábbis egészen biztosan. Főként az ismeretlentől. Lehet, hogy ezt most furcsának fogod találni, de a félelem alapvetően jó dolog. Arra figyelmeztet, hogy gondold át, ne cselekedj felelőtlenül vagy elhamarkodottan.

Sokszor viszont a félelmeink meggátolnak abban, hogy olyan dolgokat tegyünk, amik igazából jók lennének nekünk - és ez már nem olyan előnyös. Pusztán félelmeink miatt nem cselekszünk. Mert ugye azt a helyzetet már ismerjük, amiben vagyunk: a párkapcsolatunkat, a munkahelyünket.

Lehet, hogy rossz, na, de ki tudja, mi lesz utána? Találok vajon jobbat? Esetleg semmilyet nem sikerül? Vagy csak egy rosszabbat? Így hát maradunk, ahol vagyunk, még ha az nem is jó nekünk. Na, ez már hibás gondolkodás. Mert így egy csomó jó dologtól is elzárjuk magunkat, illetve legalábbis azoknak a lehetőségétől.

Félek, mi lesz velem, ha felmondok a munkahelyemen. Lehet, hogy nem találok semmit, és két hónap múlva nem tudom kifizetni a lakásomat/ennivalómat. Előfordulhat? Igen. Rossz lenne? Naná. De ha itt meg is állunk, az már nem jó. Hiszen nyilván nem érzed jól magad a munkádban, ha ott szeretnéd hagyni. Ilyenkor tovább kell gondolkodni: milyen megoldások lehetnek?

Nem lépsz ki egyből, de elkezded küldözgetni az önéletrajzodat. Megnézed, mekkora a kereslet a piacon a szaktudásodra. Felméred a lehetőségeidet, és majd csak akkor döntesz, ha már minden információnak a birtokában vagy.

Nyilván nem lát senki a jövőbe, nem tudhatod, hogy mi lesz. Ezért van a félelem: hogy figyelmeztessen arra, hogy rosszul is elsülhet. De ne felejtsd el: ugyanannyi esély van, hogy jól is elsülhet! Csak ezt nem is vesszük számításba, amikor megszólal a vészcsengő, mert a félelem felülír mindent, és inkább hagyjuk a fenébe az egészet (és szenvedünk tovább a rossz munkahelyen).

Forrás: Shutterstock

Na, de mit lehetne tenni?

Először is: ha félelmet érzel, légy hálás! Igen, köszönd meg, mert figyelmeztet arra, hogy végig kell gondolnod a lehetőségeidet. De ne állj itt meg! Nézd meg, mire figyelmeztet! Például azt gondolod: utálom a munkámat, de nem mondok fel, mert ki tudja, találok-e ilyen jó fizetéssel másik állást.

Lehet, hogy nem lesz állásom hónapokig, a Kati is mesélte, hogy felmondott, és nem volt munkája 10 hónapig. Úristen, mi lenne velem? Á, inkább maradok. Kibírom. Ha bekapcsolnak a félelmek, a lehető legrosszabb verzió fog villogni az agyadban. De ne hagyd magad: nézd meg azt is, mi van, ha a legjobb verzió történik meg! Az is ugyanúgy megtörténhet!

Persze a legjobb, ha nem mondasz fel azonnal, hanem tisztázod, milyen állást szeretnél pontosan, hol éreznéd tényleg jól magad (neked ehhez mi szükséges), és elkezdesz keresgélni. Nyilván úgy ideális felmondani, ha van másik (kivéve, ha már fizikai tüneteid is vannak, annyira rosszul érzed magad - akkor nem biztos, hogy érdemes sokáig várni).

A legegyszerűbb, ha két kérdést teszel fel magadnak:

  • Mi a legrosszabb, ami történhet?
  • Mi a legjobb, ami történhet?

Válaszold meg ezeket magadnak, és tudni fogod, mi a helyes döntés (vagy legalábbis sokkal közelebb kerülsz hozzá). 100%-ig biztosra nem mehetsz, de ha a lehetőségeidet is megfelelően mérlegelted, és eleget tettél a siker érdekében, akkor sokkal nagyobb esélyed van, hogy nyertesen kerülsz ki a helyzetből, mintha azonnal visszavonulót fújsz. Te döntöd el, hogy a félelmeid irányítanak, és lemondasz a változásról (ami lehet pozitív is!), vagy megköszönöd, hogy vannak, de te ettől még egy másik úton mész tovább.

Fehérvári-Varga Judit

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?