7+1 dolog, amit SOHA ne mondj a párodnak veszekedés közben!

A múlt sérelmei...

Teljesen természetes, hogy egy egészséges pár időnként leül, és átbeszéli a problémáit - és az esetleges sérelmeket is. Ám ha ezek egy parázs veszekedés során kerülnek elő, kicsi az esélye annak, hogy sikerül konstruktív megoldásra jutni. A "tavaly is én fizettem a nyaralást", az "elfelejtetted a szülinapomat" és a "te léptél félre akkor is, amikor külön éltünk" három klasszikus tabumondat, ahonnan nehéz a visszaút.

A másik személyét érő támadások

• "Iszonyú lusta vagy."
• "Még mindig az anyád szoknyáján ülsz."
• "Veled nem lehet társaságba menni, olyan ostoba vagy."

Ismerős mondatok? Pedig a kapcsolat fénykorában a lustaság megfontoltságnak tűnt, az anyamánia családszeretetnek, az ostobaság pedig kedves naivitásnak. Akármi is az igazság, ha mindezt vita közben vágjuk a másik fejéhez, a helyzet érthető módon tovább durvul, és a sértett fél a megoldás helyett védekezni kezd, majd támad.

A félrelépés felvetése, mint opció...

• "Ne hidd, hogy csak te vagy a világon!"
• "Megismerkedtem pár jó nővel/belevaló pasival."
• "Aztán ne csodálkozz, ha lecseréllek!"

Lehet, hogy ilyesmit csak dühében mond az ember, és amúgy esze ágában sincs félrehúzni, de azért maradjunk a realitás talaján: kevés dolog bizonytalanítja úgy el a másikat, mint a hűtlenség lehetősége. Sokakban épp ilyenkor érik meg, hogy esetleg nekik is külön utakon kellene járniuk "akkor már"...

A szakítás kilátásba helyezése...

Ahhoz képest, hogy a valóságban hányan állnak készen egy kapcsolat befejezésére, rengetegen fenyegetőznek szakítással. Ez abszolút tabu: ilyenkor az egészségesen kötődő ember ugyanis még nemcsak hónapokig, hanem évekig is szoronghat az elhangzottak miatt. A szakítást akkor, és csak akkor szabad kilátásba helyezni, ha valóban véget akarsz vetni a kapcsolatnak.

A másik szerelmének kétségbe vonása...

Egy komoly összetűzés során hajlamosak vagyunk kétségbe vonni a másik érzéseit: nemcsak azt, hogy szeret-e, hanem hogy egyáltalán valaha szeretett-e minket... Például "Miért hazudtad azt, hogy velem akarod leélni az életedet, amikor a barátaid már most fontosabbak nálam?" - na, ez az, amiből nehéz visszajönni. Egy vita, egy veszekedés egyszerűen soha nem lehet alkalom arra, hogy a másik érzéseit leírjuk.

A nagy "megaszondás"!

Nyilván az ember segíteni szeretne, amikor arról beszél, hogy a másiknak mit kellene tennie egy jobb kapcsolat vagy egy sikeresebb élet érdekében. De ez veszekedéskor tilos: ilyenkor a másik azonnal támadásnak fogja fel az elhangzottakat, és visszahúzódik a csigaházába.

Az ultimátum, mint opció...

Ultimátumot soha nem egy vita kirobbanásakor, a közelharc csúcspontján adunk, hanem mindig akkor, amikor készen állunk konkrét lépéseket tenni. Az ultimátum ezzel együtt mindenképpen fenyegetés, tehát csak indokolt esetben - pl. súlyos függőségről való leszokás esetén - vegyük elő a tarsolyunkból!

A jó öreg hallgatás

Ez az a híres "semmi", amit mindannyian hallottunk már, és ami mögött rengeteg sérelem, fájdalom és belső bizonytalanság van. Ha nem reagálok mindarra, amit a párom felhoz, akkor ezzel azt üzenem neki, hogy egyszerűen nem érdekel, amit mond, és nem törekszem a helyzet megoldására sem. Ha megkérem, hogy adjunk magunknak egy kis időt, mielőtt ezt megbeszéljük, az oké, de a néma levente játéka egészen biztosan többet árt a kapcsolatnak, mint használ.

Nyitókép: Shutterstock