Nem tudom, milyen lehet, ha szeretnek a szüleim...

Kíváncsi lennék rá, hogy mikor hat hónapos terhes voltál - már túl egy abortuszon -, és megkaptad a diagnózist, hogy rekeszizom sérvem van, mit éreztél? Gondolom, hogy nem örültél, hiszen annyira fiatal anyuka akartál lenni. Ó, hányszor hallottalak az idősebb barátnőidet szidni a hátuk mögött, hogy: "Na, ennek se lesz már gyereke soha, mert elmúlt harminc!"

Hát anyám, tudod, lehet, hogy sokkal jobban tették, mint te. De te nagyon túl akartál lenni rajta. Gyereket akartál, mert akkoriban egy huszonéves nőnek illő volt szülni volt - aki terhes, annak meg ugye házasodni. Meg is volt a hetedhét országra szóló lakodalom. A házasság pedig fél évig tartott - többet nem bírtatok ki együtt...

Valószínűleg a saját lelkiismerete kedvéért. Másért nemigen hiszem, mert az apai örömöket, mint olyat nagyon nem élt át. Lelépett, amint tudott. Havi háromezer-ötszáz forint, ennyi voltam én az apámnak tíz éven keresztül. Ennyire voltam érdemes.

Neked pedig nem volt más választásod, rab lettél. Az életem rabja. Én sem szerettelek soha igazán, biztos érezted, és ezért is nem tudtál viszontszeretni. Útban voltam, mindig az utadban. Pasizni akartál, élni, bulizni, szeretni, de mindig ott volt a kolonc a nyakadon. Sokszor gondoltam rá, milyen boldog lennél nélkülem. Mondjuk, ha épp nem gondoltam volna rá, akkor eszembe juttattad.

Ma pedig csak ízlelgetni próbálom a szeretetet. Egy ideig úgy éltem, mint te. Hiába próbáltam tudatosan kerülni a rossz mintát, mindig azon vettem észre magam, hogy ugyanazt csinálom, amit tőled láttam. Veszekedés, bántás, semmibe nézés, szidalmazás, néha még fizikai bántalmazás is - ezek voltak ismerősek, otthonosak.

És bár nem látjátok, de veletek is küzdök nap mint nap. Rendeződött a viszonyunk, mára talán még azt is mondanám, hogy szerettek. Nem tudom, miért vagy mióta. Apa talán, mióta a kistestvérem megszületett, anya talán, mióta nem vagyok a terhedre. Nem tudom, de sokat gondolkozom, és próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne.

Nem kérdezek, mert nem akarlak titeket bántani. Ma már csak azt látom, hogy szegény emberek vagytok, akiknek ha egyszer végig kell nézniük életetek filmjét, akkor nagyon fog hiányozni belőle a gyermeketek őszinte szeretete.

Angelika

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock