20 évig titkolták a nagybátyám elől, hogy fia született!

- Szia Angi! Ki van szerinted a képen? - kérdezi anyám öccse Messengeren, és küldi hozzá a fényképet. Rákattintok. Szőke, helyes, kb. 10 év körüli kölyök áll egy szoci stílusú konyhában a tűzhely előtt. Arc stimmel, talán az időszak is.

- Te! - válaszolom magabiztosan.

- Akkor azt hiszem, baj van!

Így kezdődött a történet, aminek a végére a nagybátyám egy hét leforgása alatt nagypapa lett. Mint kiderült, az anyukámnak ajánlotta fel a Facebook az öccse egyik 20 évvel ezelőtti exét ismerősnek. A képeit nézegetve aztán igen furcsa egybeesésre lett figyelmes: a nő 19 éves fia egy az egyben úgy néz ki, mint az ő öcsikéje... A kiscsaládom összedugta hát a fejét, és mivel én állok a sráchoz korban a legközelebb, megkértek, hogy derítsek ki minél több információt arról, ki is ő.

Rövidke online nyomozás után kiderítettem, hogy a fiúnak nincs Facebookja, de a barátnőjét megtaláltam. Arra is rájöttem - nem volt nehéz -, hogy kisbabájuk is van, egy kb. 3-4 hónapos kislány. Innentől kezdve nem tudtam leállni...

Bejelöltem a lányt, és elkezdtem vele beszélgetni. Eleinte azt füllentettem, hogy nagyon ismerős, biztosan egy iskolába jártunk - de persze hamar kiderült, hogy 7 évvel idősebb vagyok nála, így ez nem túl életszerű. Olyanokról kérdeztem hát, amiről azt gondoltam, hogy egy 19 éves újdonsült anyuka szívesen válaszol: a babáról, a szülésről, a családról... és végül valahogyan sikerült rátérnem a párjára.

Nem kérdeztem rá egyből a dologra, inkább csak tapogatóztam, a nagybátyám nyomatékosan megkért: le ne támadjam szegény gyereket azzal, hogy "Figyelj, öcsém, tudom ki az apád." Mert nem tudhatjuk, hogy az anyukája mit mondott neki. A tanácsomat, hogy egyszerűen kérdezzék meg az anyját, a családom annyival lerendezte, hogy felesleges lenne, úgyis hazudni fog, ha már ennyi éven keresztül titkolta.

Forrás: Shutterstock

Azt azért érdemes tudni rólunk, hogy mindig őszintén és nyíltan beszélünk egymással, soha semmit nem rejtünk véka alá, és mindenkit be- és elfogadunk. Így teljesen érthetetlen volt számomra, hogy valaki, aki rövid ideig is, de része volt a közösségünknek, miért titkolna el előlünk egy kisbabát.

Végül elmeséltem a fiatal párnak az én történetemet az apukámmal. Ennek hatására azonnal megnyíltak - mert ekkor már ketten írtak a lány Facebookjáról -, és elmesélték az ő sztorijukat. Nem volt egyszerű: a lány állami gondozott volt, a fiú pedig sosem ismerte az édesapját. A történetük hallatán nem tudtam tovább türtőztetni magam.

Elkértem a telefonszámukat, felhívtam őket, és elmondtam: biztos vagyok benne, hogy unokatestvérek vagyunk. Miután pedig elmeséltem mindent, amit tudok, elküldtem a fotót a nagybátyámról és a két fiáról, akik szintén egy az egyben úgy néznek ki, mint ő kicsiben.

A srác szerencsére jól fogadta a hírt, sőt, még talán örült is egy kicsit. Innentől felgyorsultak az események: még aznap találkoztak személyesen, mert szerencsére csak 20 km-re laknak egymástól. Sajnos nem voltam ott, de azt hiszem, attól a pillanattól kezdve senkinek nem volt kérdés, hogy közük van egymáshoz...

Megbeszélték, hogy csináltatnak DNS tesztet. Abban a két hétben, amíg nem ismertük az eredményt, annyira összebarátkoztak, hogy a nagynéném kijelentette: ha mégsem az derülne ki mint amit várunk, akkor sem szakítják meg velük a kapcsolatot. Természetesen a mi sejtésünk igazolódott be - így lett a nagybátyám 2 hét alatt nagypapa. 

Angelika

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?