fizetés pénz lenézés ciki apró B. Barbi
- Szép jó reggelt! - lép be a harmincas évei közepén járó fiatalember a meleg, irodaként funkcionáló konténerbe. - Jó reggelt! - hangzik a nála bő húsz évvel idősebb parkolóőr semmitmondó, robotszerű köszönése.

A rendetlen priccs az ott töltött éjszakáról és korai kelésről árulkodik.

- Egy napijegyet szeretnék kérni. Még mindig 1200 forint, ugye?

- Mi a rendszáma? XXX-111? - teszi fel az őr a kérdését az ablakon kinézve, mert úgy pont rálát az autóra.

- Pontosan - válaszol a jól szituáltnak nevezhető fiatalember. Ugyan nem kap feleletet a fizetendő összegre, mégis előzékenyen elkezdi kiszámolni a pénztárcájából az említett összeget.

Letesz az asztalra egy papír ezrest, majd egyesével szedegeti ki az aprópénzt a pénztárca mélyéről. Az egy darab százforintost egy ötvenes, három tízes és négy ötforintos pénzérme követi. És amint az ujja az ötforintost érinti, a hangulat a tetőfokára hág.

- Még ötforintost is ad? - kérdezi nagyfokú lenézéssel a hangjában a szolgálatot teljesítő öregúr.

- Miért? Az a lényeg, hogy kifizetem, nem? - kérdi a fiatalember, észrevehető felháborodással a hangjában, de azért továbbra is jómodorúan, miközben leteszi az aprópénzt, köztük az ötforintosokat.

- Ha én ötforintost adnék a barátaimnak, a fejemhez vágnák.

- A pénz az pénz, vagy tévedek? - zárja le a témát a vásárló, majd választ sem várva kilép az ajtón.

A párbeszédet a soron következő szerencsésként sikerült végighallgatnom. Nem éreztem szükségét, hogy beleszóljak - egyik féltől sem érkeztek felém arra utaló pillantások, hogy kíváncsiak a véleményemre.

Forrás: Shuttertsock

Így viszont kiváló lehetőségem adódott arra, hogy még időben ellenőrizzem újonnan vásárolt pénztárcám tartalmát: vajon rendelkezem-e az öregúr számára is elfogadható címletekkel. Szerencsére volt egy ezresem és egy kétszázasom, így csendben és megszégyenítés nélkül megúsztam a fizetést.

Kifelé menet azonban elgondolkodtam: valóban ekkora szégyen, ha pontosan kiszámolom az átadni kívánt összeget, nem pedig kerek - netán ropogós, frissen nyomott - címletekkel fizetek? Mikor vált bűnné ötforintossal fizetni? Próbáltam egyszeri esetnek tekinteni, esetleg a parkolós bácsi stílusának betudni a dolgot, de nap végén, bevásárlás után újra hasonló esetet láttam a boltban.

Ott ugyan nem a pénztáros, hanem a türelmetlen vásárlók éreztették neheztelésüket, miközben egy fiatal lány kiszámolta a pénzérméket. Pedig itt sem 1 kiló ötforintos beváltására került sor, csupán 30 forintnak megfelelő aprópénzzel fizetett. És hogy miről árulkodtak a tekintetek? Feszültségről, türelmetlenségről, lenézésről...

Csak sejteni vélem, mik lehetnek a valós, mögöttes okok. Az ominózus eset óta viszont pontosan tudom, hogy az ötforintos hátoldalán a fehér nagykócsag - a magyar természetvédelem címermadara - található. Tudom, hogy 21, 2 mm az átmérője, és 4,2 g a súlya. Ahogyan - most már - azzal is tisztában vagyok, hogy ugyan egy könnyű fémdarab, mégis sokaknál lényegesen többet nyom a latba, mint kellene...

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.