Létezik egyáltalán jó párkapcsolat?

Sosem értettem azokat az embereket, akik "beleszédültek" egy-egy ember karjába, aztán azért sírtak, mert szörnyen kicseszett velük az élet/Sors/Isten vagy éppen csak az aktuális "Nagy Ő".

Vannak önsorsrontó emberek. Sokan tudják is magukról, hogy azok, mégsem térnek le az útról, mert a szenvedés alternatívája vonzóbb számukra. Ettől érzik, hogy élnek. Pedig a "carpe diem" életérzés nem egyenlő azzal, hogy mindenedet a lángok közé dobod, aztán várod, hogy újra feltámadj a hamvak közül, mint egy gyönyörűséges főnixmadár. Ilyen nincs, csak a mesében.

Szarul választasz. Mindig. Ennyi.

Zsófival gimis korunk óta barátnők voltunk - így végigkísérhettem, ahogyan megjárta a poklot minden kapcsolatában. Különféle pasikkal ismerkedett, egy közös pont azonban mindig volt: mindig nagyon magas intelligenciájú férfiakat választott, akik egyúttal önpusztító életet éltek.

Kezdetben volt a "csak minden hétvégén görbül el a haverokkal" típus, aki aztán masszív alkoholista lett. Utána jött a nős, aki "tuti elhagyja majd a feleségét", addig "kikapcsolódásképpen" nyomja a könnyebb drogokat. Következett az "olyan gyönyörű fiú, csak sokat füvezik", aki aztán verni kezdte. És végül a muszlim srác, aki végre tiszta, csak hát szörnyen féltékeny, nem engedi sehova...

Mindig magyaráztam neki, hogy válasszon már egyszer egy olyan fiút, aki képes normális életvitelt folytatni - amire persze bólogatott, mosolygott, hogy hát igazam van, de ezek a fiúk olyan szépek és okosak, és különben is, a szerelem a fontos, hát nem?

Forrás: Shutterstock

Tudod, mit? Amíg nincs gyereked, tulajdonképpen úgy szédülhetsz egyik karból a másikba, ahogy csak akarsz. De gyereket ne szülj ilyen kapcsolatba! Az is a te döntésed, ha nem szülsz egyáltalán, de ha mégis, akkor a te felelősséged, hogy ne menj tönkre. Én ezt így gondoltam rendületlenül. Aztán egyre idősebb lettem, egyre több mintát láttam... Többé már nem a Büszkeség és balítéletet olvastam, hanem a körülöttem élő nőkkel beszélgettem.

Márti, a szomszédasszonyom 14 évnyi házasság és 3 gyerek után jött rá, hogy talán mégiscsak szarul választott. Mindig biztosra ment, szakasztott ellentéte volt Zsófinak. Volt 3 hosszú kapcsolata, és a harmadikhoz hozzá is ment: diplomás, jó munkahely, munkaszerető, jó ember, jó apa. Csak nincs sem szenvedély, sem közös érdeklődés. Közös célok vannak, de mi lesz, ha kirepülnek a gyerekek? Mivel töltik majd a fennmaradó 20-30 évet?

Márti rájött, hogy soha nem is élt. Csak teljesítette a tervet. És most azon gondolkodik, hogy keres magának egy szeretőt. Ezt is így, tudatosan. Nem akarja maga mögött felégetni a hidakat, de most még fiatal, és mire a gyerekek felnőnek, már nem fog kelleni senkinek.

A kérdés csak az: vajon meg lehet ezt így, ilyen tudatosan lépni? El lehet kerülni, hogy valaki mindenképpen sérüljön?

Edina szerint nem. Ő meglépte. Egészen egyszerűen szerelmes lett. Újra. Mindig is szerelmes "típus" volt. Ahogy ő fogalmazott: "szerelmes a szerelembe". Talán igazán nem is az adott férfit szereti, hanem azt a nőt, akivé válik mellette. És a férje mellett egy unalmas, kiégett nővé alakult az évek alatt.

A szex maga volt a tömény unalom, hát talált valakit, aki mellett újra azt érezte, hogy él. Végig tudta, hogy ez egy klisé, de mégis. Aztán persze kiderült. A család pedig felborult, minden szennyes előkerült. De végül együtt maradtak.Edina azt mondja, nem bánta meg. "Inkább élek, és elégek."

Akkor most hogy is van ez? Van jó választás? Létezik egyáltalán jó párkapcsolat? Részemről minél többet beszélgetek ezekkel a nőkkel, annál inkább úgy látom, hogy csak emberi sorsok léteznek. Nincs jó döntés, nincs rossz döntés, csak döntés van.

Huszka Anikó

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?