Nem veszem be, hogy évek óta nem találsz munkát!

"Nem találok munkát - már 20 éve." Gyakran hallok hasonló kijelentéseket - de sajnos hamarabb hiszek a Fogtündérben, mint egy ilyen állításban. A nők esetében legtöbbször az áll a háttérben, hogy "apa" - azaz a kedves férj - jól keres...

Lehet, hogy 3 műszakban tolja, és már alig él, annyira fáradt, de az asszonykának kényelmes így. Szeretném leszögezni: ha egy pár úgy dönt, hogy a férfi dolgozik, a nő pedig viszi a háztartást, azzal az égvilágon semmi probléma nincs. Egy nagyobb házat napi szinten rendben tartani, plusz foglalkozni a gyerekekkel ugyanolyan nehéz, mint egy munkahelyen gályázni. Sőt, sok esetben nehezebb.

Az otthonmaradás mellett szól az is, ha a gyerekek még óvodások, iskolások. Ahhoz, hogy egy gyerek teljes mértékben figyelmet kapjon, egész ember kell, nem egy munkától holtfáradt zombi. Viszont meglepően sok az olyan nő, akinek alap, hogy eltartják - akár évekig.

A ravaszabbak ráfogják a gyerekre, akkor is, ha az már nagy. Szendvicset készítenek a 20 éves "kisfiuknak", kimossák a 20 éves "kislányuk" ruháit. Pedig ilyen esetben a munkakerülés duplán kártékony - hiszen azon túl, hogy apuka két ember helyett gürizik, a gyerekek is életképtelenek maradnak.

A másik típus cselesebb. Ő néha elmegy dolgozni, ezzel is bizonyítva, hogy megpróbálta, de hát - és jön egy tetszőleges kifogás... Mondjuk, hogy a főnök volt a legszemetebb alak a világon, esetleg nem fogadták be őt a kollégák (már az első 5 percben...). A dörzsöltebbek esetleg a szerződés hiányára fogják a felmondást - bár ez sajnos valós probléma is lehet.

Valójában ezeknek az embereknek két bajuk van. Az egyik, hogy egyszerűen nem akarnak dolgozni. Megszokták, hogy reggelente nem kell az ébresztő kínzó hangjára kelni, és bár otthon nyilván akad munkájuk, akkor tarthatnak pihenőt, amikor csak akarnak.

Forrás: Shutterstock

Ráadásul a szocializációval is gondjuk akad: ha valaki 5 éve otthon van egyedül, nyilván nem a társaság lelkeként kerül be az új munkahelyén a köztudatba.

A második esetben elmenne ugyan dolgozni az illető, de csak a tökéletes munkáért hajlandó erőfeszítéseket tenni. Az álommelóval kapcsolatos elvárásai:

  • Egyből a szakmájában helyezkedjen el.
  • A kollégái csak vele egykorú, kedves/bulis arcok legyenek.
  • A főnöke minimum tündérként viselkedjen, aki folyton dicséri.
  • Ne merüljenek fel problémás vagy felelősségvállalást igénylő helyzetek.
  • Legalább annyit keressen, mint a cég tulajdonosa.
  • Több legyen a cigiszünet, mint a munka.

Mivel ezekben az elvárásokban nincs túl sok realitás, marad a sorozatnézés házimunkának álcázva... Senki nem mondja meg neki: ez az eltartottság szép és jó... volt 20-30 éve, mikor még kislány voltál, és a szüleid adtak pénzt nyalókára. Most már viszont irreális, hogy amíg a párod a munkahelyén robotol - akár napi 10 órában -, addig te otthon sajnáltatod magad!

Ötven évesen is lehet munkát találni - legfeljebb nem az álommunkát. Ez természetesen szívás, de ezerszer jobb, mint azon élősködni, akit elvileg szeretsz. Jobb melót pedig egy másik munka mellett is tudsz keresni. Lehet, hogy így estére több lesz a mosatlan tányér, vagy nem sikerül mindig napi 8 órát aludnod - de ennyi áldozatot talán megér, hogy ne a párod igya meg a kényeskedésed levét!

Varga Lea

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?