Minden exed egy szemét volt? Nem fura ez egy kicsit?

Ha véget ér egy kapcsolat, gyakran hallani, hogy az emberek úgy szidják a másikat, mintha csak ő lett volna felelős a kudarcért. Pedig soha nincs olyan, hogy csak az egyik fél hibás.

Ráadásul ez olyan, mintha saját magadat is szidnád: hiszen ha tényleg olyan rémes volt az az ember, miért voltál vele évekig? Nyilván van olyan, hogy egy kapcsolatban csak később döbbenünk rá: olyasmit képzeltünk a másikról, ami valójában nem is jellemző rá.

Esetleg elhitettük magunkkal, hogy változni fog (spoiler alert: nem, nem fog), vagy - a rózsaszín szemüveg hatására - tévesen ítéltük meg. Ez előfordul. Ahogyan az is, hogy egy kapcsolat nem túl szépen ér véget.

Ám amikor valaki hosszú éveket tölt el a párjával, és utólag a keresztvizet is leszedi róla, azt nem értem. Mindig ketten vannak egy kapcsolatban, tehát ketten felelősek a kialakult helyzetért. Páran talán meg akarnak majd kövezni a véleményemért, de ez akkor is igaz, ha megcsalás történt. A megcsaló nyilván hiányolt valamit a kapcsolatból, amit a másik nem adott meg neki. (Persze, ilyenkor sem ez lenne a megoldás, hanem jelezni és megbeszélni a problémát.)

Ismertem olyat, aki úgy beszélt a volt férjéről, mint egy rettenetes emberről. Lehet, hogy tényleg az volt - nem tudom, mert nem ismertem. Mégis mindig felmerült bennem a gondolat: ha ilyen rossz az az ember, miért szült neki gyerekeket (nem is egyet)? Vagy sokáig "jó" volt, aztán egyszer csak elromlott? Lehetséges ez?

Forrás: Shutterstock

Szerintem nincs olyan, hogy valaki évekig jó fej, megbízható, aztán egyszer csak egy szemét lesz belőle. (Kivétel persze, ha mondjuk, kőkemény alkoholista lesz közben.) Ha pedig mindig is szemét volt, miért ment hozzá a nő? Miért élt vele ilyen hosszú ideig?

Vajon miért jó mindig kizárólag a másikat hibáztatni? Persze, adott a válasz: sokkal könnyebb így, hiszen semmiért nem vagy felelős.

Amikor gyerek voltam, és elestem vagy beütöttem valamimet, mérgesen azt mondtam a szüleimnek: "Ez is miattatok van!" Egy gyerektől ez még elfogadható, de egy felnőttől már nem. Nem mondhatod a másiknak, hogy "Minden a te hibád." Vállalnod kell a felelősséget, hiszen valami részed neked is csak volt a dologban!

Persze, felelősséget vállalni nehéz, tudom. Én is küzdöttem, küzdök vele, de legalább fejlődök. Ha belátom, mi volt az én saram egy-egy kapcsolatban, javul az önismeretem, és máskor talán már nem követem el ugyanazt a hibát. Hogy mi vár arra, aki nem tanul a hibáiból, és nem vállalja a felelősséget? Elárulom: újabb "hülyével" fog találkozni, aki "tönkreteszi az életét". Aztán a következő is hülye lesz...

Hogy mit lehet tenni? Maradhatsz továbbra is abban a hitben, hogy mindig a másik a hibás - vagy megszakíthatod a sort tudatossággal és felelősségvállalással. A te döntésed. A te életed.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?