Gyerekek, akik egymást világosítják fel - mert a szüleik nem teszik!

"Tudod, mit csináltam tegnap a zuhanyrózsával?" - tudakolta Tamara. Megvontam a vállamat, és megkérdeztem: "Fürödtél vele?" Erre kiröhögött, és azt mondta, hogy megpuncizta magát. Sután néztem rá, mert 12 éves fejjel lövésem sem volt arról, mit akar ez jelenteni.

Úgy tettem, mint aki totál képben van, mert nem akartam lebőgni. Aztán később egy másik barátnőm, Judit világosított fel, hogy Tamara kielégítette magát a vízsugárral. Pokolian túlfűtött gyerekekkel voltam körbevéve. Szinte minden osztálytársamnak és évfolyamtársamnak a szexen járt az esze, meg a maszturbáláson.

A fiúktól úgy hallottuk, hogy többségüket felvilágosította az apja: a merevedéstől kezdve az önkielégítésen át egészen a szexig. De egy lány sem számolt be arról, hogy az édesanyja felvilágosította volna. Esetleg a szexről és a gyerekcsinálásról mondtak néhány szót, azt is virágnyelven - de hogy mi történik a testünkben, egyáltalán hogyan kellene megismerni a saját testünket, arról egy árva szót sem szóltak.

Mintha az anyák a büdös életbe nem nyúltak volna magukhoz, és ezért úgy gondolják, a lányuk sem fog. Pedig a szeretett lányaik - akikkel bandába verődtünk -, mást sem csináltak, mint állandóan maszturbáltak. És nemcsak ők, hanem még egy csomó iskolatársunk is ezt tette.

Hiszen a lányok is szeretnek kísérletezni, mert kíváncsiak. Tudni akarják, mi van a lábuk között, mire való, hogy működik. De akkoriban senki sem volt, aki felvilágosított volna bennünket arról, hogyan is épül fel a nemi szervünk, vagy mi az az orgazmus.

Igaz, sokunknak eleve olyan rossz viszonya volt az anyjával, hogy eszünkbe sem jutott volna megkérdezni. Akinek meg jó volt, az sem merte szóba hozni. Annyira nem beszéltek otthon semmi intim dologról, hogy bár fogalma sem volt mi az a "tabu", mégis tudta, hogy erről nem szabad beszélni, mert a szülei sem teszik. Ezért magunknak kellett mindenre rájönni és megosztani egymással a tudást. Ilyen tekintetben egymás szülei voltunk. Amit anyáink nem tettek meg, megtettük mi egymásnak.

Forrás: Shutterstock

Bár hozzáteszem, engem sokáig nem vonzott sem a szex, sem a maszturbálás lehetősége. Viszont a lánybanda, amiben voltam, másra sem tudott gondolni. Az anyám szinte soha nem engedett sehova, azt pedig végképp nem engedte, hogy a barátnőimnél aludjak 12 évesen. Gyakran ki is maradtam az eseményekből, és csak másnap szereztem róluk tudomást. Valahol bántott, hogy mindenből kimaradok, ugyanakkor hálás is voltam érte. Mert amit műveltek néha, az nekem betette a kaput.

Állandóan csak a masztizás körül járt az agyuk: eleinte csak önmagukon kísérleteztek, aztán később már egymáson is kipróbáltak mindenféle őrültséget. Egy idő után már pornót is néztek hozzá, amire úgy tekintettek, mintha valami dokumentumfilm lenne. Úgy hitték, annak segítségével megismerik magukat, hogy mi történik velük, és azt, hogy hogyan kell szexelni és kielégíteni egy férfit.

Azt gondoltam, hogy ezek nem normálisak, de most már tudom, hogy a kíváncsiságuk normálisnak számít. Ami viszont tuti nem az, hogy anyáink teljesen magunkra hagytak bennünket. Hogy nem volt egy árva nő sem az életünkben, aki normálisan elmagyarázta volna, mi történik velünk.

Aki tisztességesen mesélt volna a szexről, a szüzességről - mert az az egyszeri felvilágosító óra, amiben részünk volt, az lótúrót sem ért. Nem volt kihez fordulnunk, ezért magunktól fedeztük fel idővel a szexualitást, a "nőiességünket", a testünket.

Jó lett volna, ha megnyugtatnak bennünket, hogy az önkielégítés nem bűn, nem egy szégyellni való dolog, így sokunknak nem lett volna utána lelkiismeret-furdalása, hogy valamit rosszat tettünk. De ahogy írtam, senkire sem számíthattunk. Csak magunkra. Egymásra. Gyerekekre.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?