Valentin-nap helyett ments meg egy kutyát!

Tudod, hogy szeretlek. Nem kell Valentin-nap ahhoz, hogy ezt éreztessem veled. És én is tisztában vagyok azzal, mit jelentek neked - ezért idén talán szakíthatnánk az ajándékozási hagyományokkal...

Kétségkívül szeretem a csokit, a plüssmacit, és élek-halok a romantikus éttermi pillanatokért. Mégis arra gondoltam: mi lenne, ha idén nem engem vinnél étterembe? Pontosabban, ha nem engem etetnél meg, hanem egy menhelyi kutyát?

Minden évben megtartjuk a Valentin-napot - és természetesen nem azért, mert csak azon az egy napon szeretjük egymást, hanem mert szép szokás. Annyi mindent ünnepelünk egy évben, és ha már van szeretet ünnepe, miért ne lehet szerelem ünnepe is? Ezért soha nem is értettem azokat, akik morognak a Valentin-nap miatt. 

Ugyanis egyesek szemében ez nem más, mint az amerikai szokások majmolása, amire egy komplett iparág jött létre - amit még támogatunk is azzal, hogy minden évben megvesszük egymásnak a szívecske alakú csokit, a plüssmacit, és elmegyünk aznap étterembe.

De ez még korántsem a jéghegy csúcsa...

Bőven lehet még költeni Valentin-nap címen. Ha már étterem, esetleg mozi és puccparádé, akkor ahhoz új ruha, új cipő dukál - esetleg mindjárt egy új haj is, nem beszélve a vadi új, szexi fehérnemű szettről. És akkor még a sok gyertyáról, lufiról meg hangulatkeltő dekorról nem is ejtettem szót. Úgyhogy való igaz, tetemes pénzeket vagyunk képesek elkölteni a szerelem napjának alkalmából. Most, hogy jobban belegondolok, kicsit bele is borzongtam. Le sem merem írni azt a sok nullát, amit néha mi is elszórunk ezen az egy napon.

A minap neten belefutottam a Valentin Projektbe, amelyben arra biztatják az embereket, hogy fogadjanak örökbe egy kutyát, vagy járuljanak hozzá az ellátásukhoz abból, amit a Valentin-napra fordítanánk. "Óriási!" - gondoltam mindjárt. És ahogy szembesültem azzal, hogy mennyi költsége van egy menhelynek a kutyák etetésén kívül, egy kicsit el is szégyelltem magam.

Forrás: Shutterstock

Hiszen amíg én habzsidőzsizek Valentin-napon, nekik felkopik az álluk, vagy betegen, elkeseredve várnak egy kennelben, hogy rájuk mosolyogjon a szerencse. Ezért úgy döntöttem, szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy jobb sorsuk legyen - még akkor is, ha csak egynek vagy kettőnek, és nem segíthetek mindjárt az összes kutyán.

Úgyhogy előadtam a kedvesemnek, hogy mi lenne, ha idén megszakítanánk a több éve tartó hagyományt - pontosabban kicsit módosítanánk rajta -, és idén kibővítenénk a szerelem és a romantika fogalmát. Hiszen szeretni sokféleképpen lehet, márpedig én nagyon szeretem az állatokat, és ő is. Vagyis mi lenne, ha idén nem mennék étterembe, elhagynánk a méregdrága plüssajándékokat, és inkább otthon maradnánk, elutalnánk az egyesületnek azt az összeget, amit elszórnánk?

Mindjárt rávágta, hogy jó ötletnek tartja. Hiszen nasit bármikor vehetek magamnak, és ezer másik alkalom van, amikor étterembe mehetünk. Lássuk be, ha csak egy tábla csoki árát odaadnánk havonta egyszer, már azzal is beljebb lennének a menhelyek. A legtöbben ezt valamiért nem hiszik el: hogy a sok kicsi tényleg sokra megy, és nem kell világmegváltó összegekre gondolni.

Éppen ezért mi úgy döntöttünk, hogy idén határt szabunk a Valentin-napi költekezésnek, és nem vásárolunk csupa felesleget dolgot - inkább hozzájárulunk egy jó célhoz. Hiszen ha ez a nap az őszinte érzelmekről szól, akkor miért ne fordíthatnánk akár adakozásra is?

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?