Jó állást találni pont olyan nehéz, mint jó pasit!

Szerintem nagyon sok hasonlóság van a párkeresés és az álláskeresés között. Először is: mindkettő nehéz, tele van kihívásokkal, kudarcokkal, és mindkettőhöz elengedhetetlen a jó önismeret.

Biztos te is jártál már úgy, hogy egy beadott pályázatodra nem is reagáltak - vagy úgy érezted, jól sikerült az állásinterjú, mégis elutasítottak. Szerintem az állásinterjú olyan, mint az első randi: egy ismerkedés, ahol igyekszel a legjobb formádat mutatni, viszont csak akkor van folytatás, ha mindkét fél akarja.

Mert lehet, hogy neked nagyon tetszik az a pozíció, de az interjúztatóknak nem voltál szimpatikus vagy elég tapasztalt. De az is előfordulhat, hogy te sétálsz ki úgy az interjúról, hogy "Na, ide aztán biztos nem jönnék dolgozni!"

Hogy is zajlik a folyamat? Szeretnél egy állást vagy egy kapcsolatot. Először reménykedsz: milyen jó lesz, minden simán megy, megtalálod a szuper állást/pasit. Aztán elkezdesz próbálkozni, és jönnek a pofonok. Egyre kevésbé hiszel abban, hogy megtalálod az igazit. Szép lassan már magadban is kételkedni kezdesz. "Elég jó vagyok? Miért nem engem választottak? Hol a hiba?"

A baj az, hogy a legtöbb esetben elmarad a visszajelzés. Lehet, hogy a cég sem mondja meg, miért nem te vagy a megfelelő, és az ideálisnak hitt partner is szó nélkül eltűnik. Ott állsz tele kérdésekkel, kétségekkel. Ismerős?

Én is tudom (átéltem), milyen idegesítő a visszajelzés hiánya. Mindenki megérdemli, hogy értesítést kapjon, mégis - mivel van tapasztalatom ezen a területen - szeretném most kicsit megvédeni a HR-eseket. Nem bunkóságból csinálják, hidd el! A legtöbben szívesen értesítenének, csakhogy több száz jelentkezővel tartják a kapcsolatot. Ha mindenkinek visszajeleznének, mást sem csinálnának egész nap... Szóval, nagy rajtuk a nyomás. Ez persze most biztosan nem vigasztal téged - engem sem vigasztalt jelöltként -, de talán némi magyarázatul szolgál.

Forrás: Shutterstock

Mit tehetsz?

Nagyon könnyű elmerülni a sikertelenség okozta önsajnálatban, a "nekem semmi sem jön össze" érzésben. Csak ezzel az a baj, hogy nemhogy nem visz előre, de konkrétan hátráltatni fog: szépen megágyazol vele a következő kudarcnak. Tehát arra van szükség, hogy nézőpontot válts. Ne onnan nézd, hogy miért nem sikerült, hanem onnan, hogy mit tanulhatsz ebből, hogyan fordíthatod az előnyödre!

Nekem sokszor segített, ha arra gondoltam:  lehet, hogy 50 helyről nem jeleznek vissza, de igazából csak egyetlenegy állásra van szükségem. Egyetlen helyre, ahol meglátják bennem a potenciált, ahová én kellek. Lehet, hogy akad olyan szerencsés ember, aki elsőre megtalálja a tutit (vagy aki a gyerekkori szerelmével marad egész életében), de olyan is van, akinek csak a sokadik lesz az igazi. Butaság lenne azt gondolni, hogy szerencsétlen vagy. Egyszerűen csak még nem jött el a te lehetőséged.

Rendben, tudom jól, hogy türelmetlen vagy, de az biztos nem fog segíteni, ha sajnálod magad és arra gondolsz: bezzeg másnak rögtön összejön. Inkább helyezd a fókuszt arra, mit tanulhatsz az elutasításokból! Gondold át: tényleg olyan jól szerepeltél az interjún?

Te egész biztosan felvennéd magad? Tényleg annyira jó volt az a lehetőség, hogy ezt akartad mindenképp, vagy csak már nagyon jó lenne egy állás/pár? Hidd el, a másik oldalon mindig megérzik a kétségbeesést! Amikor valójában nem ezt akarod, csak már bármi jó lenne. És ez nem túl vonzó...

Szóval, addig is, míg megtalálod az igazit (legyen az állás vagy egy barát/barátnő), a legjobb, amit tehetsz, ha nem keseregsz, és nem hibáztatsz másokat. Ne marcangold magad, inkább dolgozz magadon! Próbálj azzá válni, akinek te is igazán szívesen lennél a munkatársa vagy a partnere!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?