Vezetői készségek férfiaknál és nőknél: Genetika vagy megszokás?

Vagyis a nők óvatosabbak, kerülik a kockázatot. Hogy is van ez? Igen, a friss kutatás szerint nagyjából kétszer annyi férfi által vezetett cég működik Magyarországon. Az alapvető teljesítményben ugyanakkor nincs kimutatható különbség a két nem vezetői eredményessége között: a vizsgált cégek több, mint fele növelni tudta bevételét, egyharmaduk csökkentette, míg 16 százalékuk stagnált.

Sokak szerint a kockázatvállalás eredendően férfias tulajdonság. Gyakran hallunk az evolúciós biológiára visszavezethető érveket, miszerint a férfiak dolga volt kiválasztani és - akár életük kockáztatásával - leteríteni a nagyvadat, amiből a család lakmározott, míg a nők közben a tüzet őrizték.

A férfiak akkor nyertek, ha sokat kockáztattak, míg a nők akkor, ha biztonságos körülményeket tudtak teremteni szeretteik számára. A férfi tehát kockázatvállalásra "evolvált", míg a nő az óvatosságra. Az elképzelést tovább erősíti a romantikus hit, hogy ez a két szemlélet idillien kiegészíti egymást.

Az utóbbira is van felmérés, ami az Északkelet-Indiában élő - mintegy másfél milliós - matrilineáris közösség, a kaszik kockázatvállaló kedvét vizsgálta. Ez egy nők által vezetett népcsoport, ahol a politikai és gazdasági hatalom anyáról lányra száll, ezért a férfiak háttérbe szorulnak a nőkhöz képest. (Sokan egyenesen teherhordó marhaként tekintenek rájuk, akiknek egyetlen dolguk, hogy sikeres és erős leányokat nemzzenek.)

Szó sincs róla, hogy a matrilineáris, matriarchális közösségeket dicsőítenénk, elvégre az ideális közösség egy egyenlőségre épülő társadalom volna. Ám ha már összevethetjük őket az általunk megszokott nyugati és (lényegesen szigorúbb) patriarchális közösségekkel, máris megdől egy sor olyan tézis, amelyet korábban - az evolúciós biológia talaján - készpénznek vettünk.

A kaszik körében végzett kutatások szerint egy mindent vagy semmit jellegű kártyajátékban a helyi nők 54 százaléka vállalja a rizikót a nagyobb jó érdekében, míg a férfiak csupán 36 százalékáról mondható el ugyanez. Hogy mi a helyzet az USA-ban és Európában? Ott a férfiak 52 százaléka kockáztat, a nőknek pedig csak 30 százaléka hajlandó ugyanerre.

Az, hogy a kaszi nőknek ugyanúgy XX kromoszómái vannak, mint amerikai és európai nőtársaiknak, nem kérdés. Nyilvánvaló, hogy az ő őseik is barlanglakók voltak, és nem a New York-i tőzsdén kezdődött az evolúciójuk. Ilyen fontos szerepe van tehát annak, hogy ezek a kislányok úgy érnek nőkké, hogy azt látják: a politikában és gazdaságban a vezető szerep a nők kezében összpontosul, és ők maguk is minden támogatást megkapnak az ilyesfajta érvényesüléshez.

Ideje újragondolnunk, hogy amit a nőkről és a férfiakról hiszünk és tudni vélünk, az vajon mennyire szól a nőkről és a férfiakról - ha egyáltalán beszélhetünk róluk így, egy-egy homogén halmazként -, és mennyire a társadalmi berendezkedésről. Hiszen utóbbi során a két nem szerepe évszázadokon át meghatározott volt, és ez napjaink felállására is kihat. Persze, ott a jó hír is a végén: ezek szerint minden esélyünk megvan arra, hogy a jövőben empatikus férfiak és határozott nők vezessék a világot, akiknek kockázatvállaló kedve abszolút kiegyensúlyozott...

Nyitókép: Shutterstock