Nem a Facebook hibája, hogy nincs életed!

"Bezzeg régen egymás szemébe nézve beszélgettek a fiatalok, nem a telefont nyomkodták." "Azért vagy úgy kiborulva, mert mások tökéletes életéhez hasonlítgatod a magadét." "Ha törlöd magad Facebookról, rendbe fog jönni a lelked." "Mióta ennyi időt töltünk online, sekélyesebb és felületesebb a világ."

Ismerős mondatok?

Van, aki még a félrelépést, az anorexiát és a depressziót is Zuckerbergék gigavállalkozásának a számlájára írja, mintha egyéni felelősség nem is volna a világon. Ám álljunk csak meg egy pillanatra! Valóban a Facebook - vagy akár az Instagram, a Twitter és társai - tehet arról, hogy az ifjú generáció tagjai keveset beszélgetnek egymással szemtől szemben?

Nos, a választ nem tudhatjuk, de van, amiben biztos vagyok: nem a közösségi média tehet arról, ami bennünk zajlik. Mi magunk vagyunk azok, akik bizonyos érzéseket készségesen táplálunk, az eredetét pedig másokra fogjuk. A döntéseinket mi magunk hozzuk, a Facebook csupán egy eszköz: önmagában nem jó vagy rossz - akárcsak a kés, amelyet éppúgy használhatunk egy szelet kenyér megkenésére, ahogyan embert is ölhetünk a segítségével.

Persze, a külvilág hat az érzéseinkre, így a közösségi média is befolyásolhatja azt, ahogyan élünk. De ahelyett, hogy démonizálnánk, mi lenne, ha inkább a benne rejlő végtelen lehetőségekre gondolnánk? Arra, hogy segítségével könnyedén tarthatjuk a kapcsolatot távol élő családtagjainkkal, barátainkkal, kollégáinkkal. Pénzt kereshetünk, értékes kapcsolatokat építhetünk akár a kanapénkról is az éjszaka közepén, és pillanatok alatt izgalmas programlehetőségekre bukkanhatunk, ha épp újfajta időtöltésre vágyunk.

Ja, hogy az ember hajlamos függővé válni, ha épp a hús-vér valósága nem köti le eléggé? Hogy sokszor online diskurzusokba menekülünk, amikor nincs kihez szólni magunk mellett? A függőség oka nem a Facebookban, hanem saját magunkban rejlik: minden ember ösztönösen vágyik arra, hogy másokkal kommunikálhasson, figyeljenek rá, szeressék, elismerjék. Ha erre a Facebookon, az Instán, a Twitteren vagy bárhol máshol talál épp platformot, az abszolút rendben van.

Ideje felelősséget vállalni a tetteinkért, nem pedig úgy csinálni, mintha a közösségi média az ördög eszköze volna arra, hogy az embereket elfordítsa egymástól és a természettől, és ami miatt mindannyian szenvedünk. Persze, tarts szünetet, ha úgy látod jónak, de ne, az Isten szerelmére ne csinálj úgy, mintha emiatt különb volnál bárkinél, aki rendszeresen posztol, és ne várj csodás felismeréseket! Ettől ugyanis a valóságban sem jobb, sem rosszabb nem leszel, és megvilágosodni sem fogsz...

Nyitókép: Shutterstock