Kímélj meg a tanácsaidtól, ha segíteni akarsz!

Sokszor előfordul, hogy elakadunk a saját életünkben, tanácstalanok vagyunk, ezért másokhoz fordulunk és a véleményüket kérjük. Én abszolút hiszek abban, hogy kérjünk segítséget, ha nem megy egyedül - de ne tanácsot kérjünk!

Miért? Mert soha senki nem fogja tudni beleélni magát a te helyedbe. Akkor sem, ha járt hasonló cipőben - azok az ő érzései, ő élethelyzete, ő tapasztalatai voltak, amik teljesen mások, mint a tiéd. Ezáltal a megoldás, amit javasol, az ő megoldása lesz. Mondhatom valakinek, hogy mondjon fel a munkahelyén, mert én kívülről azt látom, hogy szenved, és én megtenném. Ám nem tudhatom, ez neki jó lesz-e, milyen következményekkel jár - és nem is vállalhatom a felelősséget a következményekért helyette.

Hiába akarja neked a legjobbat anyukád, a barátnőd, a szerelmed vagy bárki - ő nem te vagy, ezt vedd figyelembe! Igazából gőze sincs, mitől lenne jobb neked. Az egyetlen, aki ezt tudhatja, te vagy. (Még ha sokszor nem is érzed így.) Ezzel persze nem azt mondom, hogy ne kérj segítséget vagy támogatást - sőt, erősen ajánlott.

Ám az ne tanács legyen! Ha segítőhöz fordulsz (legyen az coach, pszichológus, kineziológus, asztrológus vagy bárki, akinek a hozzáértésében hiszel), és az a segítő jó, úgysem fogja neked megmondani, mit csinálj. Rávezet a saját megoldásodra, anélkül, hogy befolyásolna. Hagyd meg magadnak a jogot, hogy te dönts a saját életedről!

Én jártam már úgy, hogy - bár nem kértem - olyan tanácsot kaptam, ami teljesen kiütött. Azt mondták, teljesen hülye vagyok, ha a helyzetet nem egy bizonyos módon kezelem. Miért volt rossz ez a tanács? Mert nem rólam szólt, hanem arról, aki adta (ő ezt tette volna a helyemben). Én viszont belül teljesen mást éreztem. Ráadásul el is bizonytalanodtam, hogy akkor biztosan én érzem rosszul. Sok önismereti munka volt, amire rájöttem: nem tudsz valamit rosszul érezni! Ha érzel valamit, az nem véletlen. Annak helye és mondanivalója van számodra - még akkor is, ha most még nem tudod pontosan, micsoda.

Forrás: Shutterstock

Ráadásul azt se felejtsük el: néha bizony az emberek azért adnak rossz tanácsot, mert félnek, hogy ha te meglépsz valamit, amit ők nem mertek (például kilépsz egy rossz kapcsolatból/munkahelyről), akkor szembesülniük kell a gyávaságukkal. Így könnyebb nekik, ha te sem teszed meg. Nem tudatosan viselkednek így: ezek a dolgok tudattalanul működnek.

Ha nehéz helyzetben vagy, beszélj róla! Írd le! Rágd át magadban, vagy azokkal, akikben megbízol. Azt viszont ne akard, hogy ők mondják meg, mit kellene tenned! Ezzel nagyon nagy felelősséget ruházol rájuk. Ez érvényes az élet minden területére: a párkapcsolatodra, a szüleidhez fűződő viszonyodra - és különösen a hivatás választására.

Mindenki csak maga tudhatja, hogy mit szeretne csinálni. Egy támogató ki tudja belőled ezt hozni (például egy coach, de akár egy szülő vagy barát is). Ám ne akard, hogy valaki kitöltessen veled négy tesztet, aztán megmondja, hogy márpedig te legyél mérnök, mert az jó lesz neked - holott lehet, hogy mindig is utáltad a matekot, és kiráz a hideg az aprólékos munkától...

Szívvel-lélekkel csinálni csak azt lehet, ami belülről fakad, és ezt ugyan ki láthatná kívülről? Ezt csak te tudod. Még akkor is, ha egyelőre rejtve van. Hogy mi a teendő ilyenkor? Próbáld meg kitalálni, mi van benned! Csinálj olyasmiket, amiket szeretsz, próbálj ki új dolgokat, figyeld magad, milyen tevékenység közben érzed igazán önazonosnak magad! Ha pedig nem megy egyedül, kérj segítséget - de ne tanácsot! Mert csak te tudod, milyen a saját cipődben járni. Ez pedig, bár sokszor nehéz, de tulajdonképpen csodálatos dolog: hiszen ettől leszel egyedi és megismételhetetlen, nem? :)

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?