Mit érdekel téged mások véleménye? Húzd ki magad, mosolyogj és sétálj tovább!

Mennyi időm elment már nekem is azzal, hogy adtam mások véleményére, miközben sokan csak egy szeletet ismernek belőlem, egy apró részletet. Nem attól leszek az, aki vagyok, hogy mások mit gondolnak rólam, hiszen az közel sem fedi a valóságot. Mégis néha még én is beleesek abba a csapdába, hogy engedem, mások véleménye hatással legyen rám és befolyásoljon.

Nagyon sokan nem mondanak igazat akkor, amikor azt állítják, nem érdekli őket, mit gondolnak, vagy mondanak róluk mások. Nagyon jó példa erre egy barátnőm esete, aki nemrégen adott életet első gyermekének, amiben semmi meglepő nincs. A bökkenő az, hogy a barátnőm úgy vágott bele a babaprojektbe, hogy nincs mellette a leendő apuka, aki időközben felszívódott. A barátnőm rögtön bepánikolt, hiszen falun él mind a mai napig, és hát ugye benne is erőteljesen munkálkodott a "mit fognak szólni mások" szindróma.

Amikor 20 évesen elköltöztem Budapestre, egy kicsit fellélegeztem, amiért olyan helyre kerülök, ahol szinte senki sem ismert, és senki nem tett csípős megjegyzést arra, ahogyan az életemet élem. Végül azonban be kellett látnom, hogy az ember ugyanúgy kialakítja ezt a környezetet, ahol minden a jól ismert minta szerint halad majd.

Már gyermekkorunkban belénk nevelik, hogy meg kell felenünk a bennünket körülvevő embereknek: a szülőknek, a tanároknak, főnökeinknek, párunknak, és mi csak a lista legvégén kullogunk, pedig az első helyen saját magunk kellene, hogy álljunk.

Természetesen engem is érdekelt, hogy a környezetem mit gondol rólam, miként látnak az emberek. Azt is mondhatnám, hogy korábban ez sokkal jobban központi téma volt nálam, mint manapság. És most itt dobálózhatnék azzal, hogy elmúltam 30, de valóban egyre kevésbé érdekel, hogy mások hogyan látnak, mert igazából senki sem ismer annyira, mint a családom és a legközelebbi barátaim. Az önigazolást kívülről keresni, nagy hiba és veszélyes játék is, hiszen nem a vélemények sokaságából épül fel a személyiségünk, és nem mások tükrén keresztül kell látnunk magunkat, hanem csakis a mi szemüvegünk számít!

Ahelyett, hogy azon szorogunk, milyennek látnak mások és mi a véleményük rólunk, jobb, ha elengedjük mások kritikáit a fülünk mellett, hiszen emögött a kritika mögött sokszor nem mi állunk és nem nekünk szól, hanem arról szól, aki mondja.

Nyitókép: Shutterstock