egyhangúság étterem hízás ételpazarlás étel
Étterembe járni jó program is lehet, az pedig kifejezetten pazar, ha a kaja házhoz jön: vagyis, hozzák. Nincs gond a bevásárlással, kevesebbet kell mosogatni és költséghatékony is. Igen, jól érted, ezért én egy fillért nem fizetek. Ennek ellenére kevésbé élvezem a potyavacsorákat, és most azt is elmondom, miért.

Bárkinek elmesélem, hogy a párom, Gábor egy menő étteremben felszolgáló és szinte minden nap finom, friss vacsorát, sokszor több félét is, hoz haza, azt mondja: de jó dolgom van. Egyrészt lehet, ugyanis szinte minden nap úgy érzem magam, mintha egy étteremben vacsoráznék, ráadásul oda se kell mennem, mondhatni a minőség házhoz jön. Klassz ugye? Első olvasásra mindez valóban álomszerűnek és kényelmesnek tűnik, de ahogy az életben általában, ennek is megvannak hátrányai is.

Kezdjük a jóval! 

Először is rengeteg pénzt spórolok így. Ráadásul nem kell nap mint nap főzni, alapanyagokért rohangálni a boltba, és azon sem kell aggódnom, hogy mi legyen a kaja. Egyszerűen csak várok, amíg a párom hazajön, és már teríthetem is meg az asztalt.

Azonban, ahogy mondani szokás, minden éremnek két oldala van: és bár tudom, jó dolgom van, piszkosul unom az éttermi kaját. Ha ugyanonnan eszel nap mint nap, gyakran egy héten belül többször is ugyanaz kerül haza, egy idő után pedig körülbelül mindennek egyforma ízét érzel. Persze, a legtöbb fogást sajnálom kidobni és megeszem, pedig lehet, jobban esne egy vacak virsli vagy vajas-, májkrémes kenyér. Esetleg egy saláta (a süti helyett). 

De nem az unalom a legnagyobb baj, van komolyabb probléma is, mégpedig a gyarapodó kilók. Ezek az éttermi fogások többnyire laktató, kalóriadús ételek és bizony a sok zsiradék, szénhidrát és a nagyobb adagok miatt a régi ruháim egy része már nem jön rám. 

És ha az egyhangúság és a hízás nem nem lenne elég, felmerül az ételpazarlás problémája is. Gyakran előfordul, hogy nem tudok vagy nem akarok megenni mindent, amit Gábor hazahoz. Vagy túl sok, vagy mert nem szeretem, tejterméket pedig egyáltalán nem fogyasztok. Ilyenkor megpróbáljuk másnak adni az ételt, ami pedig olyan, azt másnapra eltenni, de sokszor mégis kénytelenek vagyunk kidobni azt, ami már nem fogyasztható. Ez nemcsak pazarlás, de környezetvédelmi szempontból sem jó dolog.

étel, ételpazarlás
Sajnos előfordul, hogy a maradék a kikában végzi. Forrás: Dreamstime

Mindezeken túl ott van még az az érzés is, hogy az étterem nekünk már nem különleges. Amíg másoknak egy romantikus vagy kikapcsolódást jelentő program egy éttermi vacsora, nekünk ez már a mindennapok része, nincsen varázsa, így soha nem ülünk be sehova. 

Összességében persze nagyon hálás vagyok a páromnak azért, hogy mindig gondoskodik az étkezéseinkről, és valóban sokat segít nekem ezzel, de néha mégis arra kérem, hogy most pár hétig ne hozzon semmit.  Tényleg: SEMMIT. Ilyenkor magam gondoskodok a vacsoránkról, és időnként nem is árt felfedezni az itthoni főzés örömeit sem. 

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.