A hely, ahol igazán szabadnak érzem magam

Kezem-lábam remegett még a gondolattól is, hogy be kell szállnom abba a “nagy dobozba”, ami elrepít a világ másik oldalára. Megérkezve a reptérre, rohanó emberek vettek körül. Mindenki valamerre tartott. Különböző emberek, különböző sorsokkal, mégis ugyanazon a helyen. Milyen vicces, hogy ez az a hely, ahol tényleg találkozhatunk a világ másik felén élő emberekkel. Olyanok keresztezik egymás útját, akik pár órával később már hatalmas messzeségekben lesznek egymástól. 

A bőrönd feladása után a check-in pultok és a biztonsági ellenőrzés következtek. Akkor még féltem, nehogy valamit kidobjanak, amit nem lehet felvinni a gépre, majd mára már rutinná vált a kis átlátszó zacskókba csomagolni a folyadékokat és az elektronikai dolgokat.

 – gondoltam magamban.

Áthaladva a boltokon, tömérdek mennyiségű, nagy kiszerelésű gumicukrok fogadtak. Átgázoltam a sok áru folyosóján, ahol minden a vásárlásért kiáltott. A nagy táblához érve a kapu kiírása még váratott magára. Leültem egy alvó nő mellé, ekkor a lábam földbe gyökerezett. Egyre közelebb és közelebb kerültem a “nagy kapszulához”. Ahhoz a “dobozhoz”, ami az életemet megváltoztatta. Nem sokkal később a légitársaság applikációjából értesítés villant fel a telefonomon. Megérkezett a kapu száma, majd megindult a tömeg a Londonba tartó járathoz. A szívem már a torkomban dobogott. Egyre erősebben és erősebben vert.

Az utashídon átsétálva tudtam, hogy most már nincs visszaút. Most vagy soha! Bele kell ülni a “nagy dobozba”. Megtaláltam a helyem, felraktam a cuccaimat, majd kissé félénken foglaltam el a székem. Szerencsém volt, mert ablak mellé kerültem. A légiutaskísérők útbaigazítását követően elindultunk. Egyelőre még csak a talajon. Gurult, gurult a “doboz”, majd egyszer csak elrugaszkodott a földtől. Az enyhe füldugulást leszámítva ekkor éreztem meg a repülés mennyei ízét. 

És hogy élem meg most a repülést? Azóta kedves helyet foglal el a szívemben a “nagy doboz.” Már nem a félelemtől remeg kezem-lábam egy út előtt, hanem az érzéstől, hogy újra utazhatok. A reptér számomra a szabadságot jelenti. Izgatottan várom minden egyes percét. Számomra maga a Nirvana. 

Figyelem azt a sok embert, aki megfordul a reptéren. A színes bőröndöktől csak úgy káprázik a szemem. Aztán észre se veszem, hogy mennyire gyorsan telik az idő. Már a felhők fölött járunk és ekkor jövök rá: Itt igazán boldog vagyok. Szabad és hálás. A “nagy dobozban”.

Nyitókép: Shutterstock