Így indokold meg, ha "túl sok cipőd" van!

Álláspontom szerint olyan, hogy "sok cipő" nincs. Mert nem szabad elsőre ítélni! Az, hogy két szekrény is tele van lábbelikkel - kérem figyelni a szóhasználatot -, nem jelenti azt, hogy sok lenne belőlük. Mindegyik használati tárgy, arra szolgál, hogy védje az ember lábát a külvilág behatásai ellen, és mindegyik más-más alkalomra való. Nem véletlenül más a nevük. A cipő, mint főnév, nem kiterjesztően értelmezendő!

Nem cipő, hanem kínzóeszköz!

Itt máris közbeszúrnám, hogy van egy pár olyan, főleg nők által használt cipő, amely a kínzóeszköz kategóriájába tartozik. Mert bár tény, hogy a magassarkú szép vádlit csinál, nyújtja a lábat, de furcsán tipegős járást is okoz, rossz tartással, valamit növeli a bokaficam esélyét. És a bütyökét, a szétpasszírozott lábfejét meg a fájdalomét. Meggyőződésem, hogy a gyönyörű és csinos magassarkúkat négy lábujjú nőknek tervezik.

Nem cipő, hanem csizma!

Csizma, ugye! Benne van a nevében, hogy cipő? Nincs, tehát nem az, mert a neve az, hogy csizma. És ugye minden - vagy a legtöbb - nő szekrényében van fekete és barna. Meg lapos- és magassarkú, illetve hosszú vagy rövid szárú. El ne felejtsem a gumicsizmát! Ez érdekes használati tárgy. A társadalmi spektrum két távoli pontja nagy rajongója.

Nem cipő, hanem bakancs!

Szintén nem cipő, és másra is használjuk. Terepre, túrázni, nagy hóban vagy sárban. Ez általában nem színhez kötött, de kettő biztosan van belőle mindenkinek. Munkához is lehet használni, azt munkavédelmi bakancsnak hívják. Elsősorban az a funkciója, hogy védelmet biztosít a lábnak.

Nem cipő, hanem sportcipő!

Itt kicsit megbotlik az elmélet, de a lényeg: bármiféle sportcipő sem cipő. Igen, ezeknek cipő a nevük, de nem számítanak bele a funkciótlan cipőkbe, mert ezek szükségesek. Hiszen elmúlt már az az időszak, amikor volt egy tornacipőm, és azt addig használtam mindenféle tevékenységre, amíg bírta. Ez a gyerekkor és a nyolcvanas évek idején volt így.

Most vannak olyan sportcipők, amelyek tökéletesek utcai viseletként, de sportolásra nem ajánlottak. Nem tartják a bokát vagy a talpat, meg igazából semmit, de jól néznek ki, és sokba kerülnek. Szóval, ha futni szeretnék, akkor futócipő kell a lábamra, hogy lehetőleg ne tegyem tönkre.

Nem cipő, hanem papucs!

Na, ez teljesen egyértelműen nem cipő, már a neve sem az. Rengeteg fajtája létezik a háztartásokban, a teljesség igényére való törekvéssel: szobapapucs, benti papucs, kinti papucs - kertes házban élők privilégiumai. Praktikus, mert könnyen felhúzhatók a lábra, könnyen cserélhetők, zoknival és anélkül is viselhetők. Ezek nyári és téli verzióban is léteznek: bélelt papucs, a nyárhoz meg strandpapucs. Gyógypapucs, mamusz, hogy az idősebb korosztályról se feledkezzem meg. Jelzem, nekem még nincsenek.

Nem cipő, hanem szandál!

Ismét nem cipő. Szandált fő szabály szerint nők hordanak, meg hatéves korig gyerekek, illetve csehszlovák filmszereplők, NDK-s turisták, a bátrabbak zoknival is. Aztán a túrázók, akik valamiért a városban is ebben maradnak, illetve bölcsészek, mert senki nem szólt még nekik, hogy ezt inkább ne erőltessék. Oké, még idősebb, hatvan pluszos már bácsik, de a többi esetben tényleg nők hordják, így én is. Ez szintén több formában létezik, magassarkú, lapos sarkú és a színek kavalkádja.

És a klumpáról meg a saruról még szót sem ejtettem, pedig az sem cipő!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock