Tízmilliós kérdés: Miért nincs a nőknek soha egy göncük sem?

"Mit vegyek fel?" Mindennapos, zsigerből jövő kérdés a nők életében. Ismerős, nem igaz? Nem csoda, hiszen valójában úgy születünk, hogy ezt azonnal belénk kódolják.

Ebben egészen biztos vagyok, mert két kislányt nevelek, és igen sokszor hallom tőlük is, miközben a szekrény előtt ácsorognak reggelente. A férjem régebben még válaszolt, ilyeneket például:

  • "Vedd fel azt, ami felül van a polcon!"
  • "Mindenképpen valami olyat, ami az időjárásnak megfelel!"

De miután eléggé rondán néztem rá, amiért nem érzi át a téma súlyát, leszokott a válaszolgatásról. Már tudja jól, hogy a kérdés költői - és igencsak nagy horderejű. Ezért inkább meg sem hallja... Persze a lelkem mélyén tudom, hogy a kelleténél jóval több ruhám van, így leginkább a bőség zavara, ami nehezíti a dolgomat - de természetesen ezt magamnak is nehezen vallom be. Ezért ahhoz, hogy könnyebben menjen a reggeli öltözködés, kifejlesztettem néhány taktikát.

1. Már előző este kikészítem a másnapi ruhákat.

Remek ötletnek tűnik. Pont, mint gyerekkoromban. Anyukám megkövetelte, hogy esténként - miután bepakoltam az iskolatáskámat - készítsem ki a székre a reggeli ruhát. Ha gyerekkoromban működött, akkor most miért ne működne?! Azért, kérem szépen, mert éjszaka hízok, valamint megváltozik a hajam és a bőröm tónusa... Vagyis, ami este még kiváló ötletnek tűnik, az másnap reggel már kövérít, sápaszt, és a színe sem passzol a hajam színéhez. Így állhatok újra a gardrób előtt a nagy kérdéssel: "Mit vegyek fel?"

2. Szetteket gyártok.

Ez nagyszerű, főleg szekrénypakolás után, amikor rég elfeledett ruhák is előkerülnek, és szembesülök vele: milyen jól variálható ruhatáram van. Elpakolom a nyári holmikat, előszedem az őszi és téli ruhákat, és eszméletlen jó ötleteim támadnak, hogy mit mivel fogok párosítani. Ezért már eleve úgy teszem vissza őket a szekrénybe, hogy kis csomagokat hajtogatok belőlük.

A dolog körülbelül két-három napig működőképes - ameddig be nem kerül melléjük a következő adag frissen mosott és hajtogatott ruha. Ezután már képes vagyok teljesen elveszni abban, hogy melyik kupac melyik is volt: "Most ezek itt nadrágok vagy felsők? Abból is hosszú ujjúak, vagy a rövidek? Mindegy, berakom valahová a tisztákat." Másnap reggel pedig megint ott állok: "Mit vegyek fel?"

Forrás: Shutterstock

3. Elég!

Megállapítom, hogy nem kell több ruha. Bőven van elég, három-négy nő öltözködhetne a szekrényemből, akár három-négy héten át - mosás nélkül is kitartana a mennyiség. De jönnek a gonosz hírlevelek, változnak az üzletek kirakatai, és esküszöm, ahogy meghozom a döntést, azonnal mindenhol leárazások lesznek! Ezért aztán bűntudattal kevert boldogsággal válogatok a boltokban, és beszerzek néhány új darabot - de ez is csak ideig-óráig iktatja ki a szokásos reggeli kérdést: "Mit vegyek fel?"

Ezek tehát a sikertelen próbálkozásaim. Egyik sem lett hosszú távú megoldás. Viszont néhány hete kipróbáltam valami egészen újat, és úgy tűnik, hogy működőképes. Rém egyszerű: színek szerinti szelektálás.

A vállfán lógó ruhák esetében könnyű dolgom volt, addig akasztgattam őket jobbra-balra, ameddig ki nem alakult a rend. A polcra hajtogatott ruhák esetében kicsit nehezebb a dolog, hiszen itt függőlegesen kell rendezni a színeket, de megéri a fáradozást. Nem állítom, hogy a szivárvány színei szerint sorakoznak a ruháim, de majdnem. Ráadásul egy helyes kis szőnyeget tettem a gardrób ajtaja elé, az öreg fiókos szekrényt pedig öntapadós tapétával varázsoltam újjá.

Egyelőre nagyon élvezem, hogy öröm a gardróbba lépni minden reggel. A reggeli kérdés pedig, nos, az megmaradt, csak kissé átalakult: "Milyen színű ruhát vegyek fel?"

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?