Álomnyaralás - 7 nap egy óceánjáró hajón

Ott és akkor elhatároztam: egyszer eljutok egy ilyen hajóra. Jó pár évvel később valóra is vált az álmom, és eltölthettem egy hetet a világ egyik legnagyobb nyaralóhajóján.

A hajótársaság profizmusa már jóval az út előtt megmutatkozott. Miután lefoglaltam az utazást, azonnal beléphettem az online úttervező rendszerbe. Ezen keresztül az egész hetes nyaralás minden egyes percét meg tudtam szervezni.

Az út ára nagyon sok mindent magában foglal: például az összes étkezést, az előadásokat, a sport programokat. Ám a kirándulásokat, néhány speciális éttermet és az italokat sajnos nem. Egy olyan mániákus szervezőnek, mint én, már az előkészület is örömünnep volt - és még fel sem léptem a hajó tatjára!

Végre eljött a nagy nap, és egy eléggé viharosra sikerült repülőút után ott álltunk végre az Allure előtt, mely élőben még nagyobb volt, mint képzeltem. Kezdetét vette életem legfantasztikusabb utazása.

A hajón több, mint 20 különböző helyen lehet enni, attól függően, hogy milyen stílusú éttermeket kedvel az ember. Én nem vagyok oda a nagyon elegáns helyekért, így a főétteremben csak egyszer fordultunk meg, inkább a büfé rendszerű lazább helyeken ettünk.

Minden délután megkaptuk a hajó újságját, melyben a másnapra vonatkozó legfontosabb információk voltak. Például, hogy hol kötünk ki, mik a legérdekesebb látványosságok, milyen lesz az időjárás, és egy nagyon részletes leírás a másnapi programról.

A társaság úgy hirdeti az útjait, mint egy teljes kikapcsolódást nyújtó nyaralást az egész család számára. Nem viccel, be is váltja az ígéretét. Minden korosztály megtalálja a neki való programot.

A sport szerelmesei nappal kipróbálhatják a szörf szimulátort, a kosárlabdapályát, korcsolyázhatnak vagy akár falat is mászhatnak. A legutóbbit mi is kipróbáltuk, hihetetlen élmény a tenger felett elérni a kis csengőt a magasban.

Aki inkább nyugodtabb programokra vágyik, az napozhat a 4 főmedence valamelyike mellett egy kellemes koktéllal, vagy olvashat egy jó könyvet a hajó közepén levő parkban. A kikötőkben szervezett utakon felfedezhetőek a városok, de ha az ember, elég bátor, akkor egyénileg is nekivághat. Mivel az indulás elég szigorú menetrend szerint zajlik, és többször figyelmeztetik az embert, hogy a hajónak időben ki kell futnia, mi inkább a szervezett utakon vettünk részt.

Az esték sem telnek unalmasan: színházi előadások és klubok szórakoztatják a közönséget. A mi kedvencünk a hajó végében elhelyezkedő vízi színház volt, akrobatákkal, műugrókkal és légtornászokkal. Két bal lábunk ellenére még táncoltunk is a latin bárban (a két jó barátunk, koktél és whiskey bátorítására). A főutcán pedig esténként utcabált tartanak, minden nap más-más stílusban. Kétségkívül a '70-es évek diszkós bulija aratta a legnagyobb sikert a rengeteg lufival és a YMCA-jel.

Az utazás egy eléggé zűrös magánéleti szakaszunkban volt, és én sajnos az a fajta ember vagyok, aki folyton rágódik minden egyes problémán. De a hajón nem. Attól a perctől fogva, hogy felszálltunk rá, egyszerűen kikapcsolt az agyam. Szó szerint megszűnt a külvilág, csak és kizárólag az járt a fejemben, hogy este melyik előadást nézzük meg, vagy, hogy mikor zsűrizhetem a hasas ugró versenyt a medencénél, és hogy nehogy lemaradjunk a naplementéről.

Nem tudom, hogy a fizikai távolság a szárazföldtől vagy a hajón lévő millió program miatt, de egy hétig úgy éreztük magunkat, mintha tényleg egy más világba csöppentünk volna. Egy olyan világba, ahol minden arról szól, hogy az ember jól érezze magát, és teljesen kikapcsolódjon. Imádtam minden reggel más városban ébredni úgy, hogy minden este ugyanabba az ágyba fekhettem le.

Hozzájárult az élményhez a nagyon kedves és segítőkész személyzet is. Mivel évek óta vágytam erre az útra, elég nagy elvárásokkal szálltam fel a hajóra. Azt kaptam-e, amit vártam? Nem. Többet. Sokkal, de sokkal többet!

Nyitókép: iStockphoto