De mit akar a férfi?

A női agy folyamatosan azon kattog, hogy mit akar a férfi. Miért nem hív, miért nem ír, mit csinál, kivel van, mit lájkolt, kit hívott, ki írt neki, mire gondol, mit érez, miért nem szeret, miért szeret... egy örökös riói karnevál, ami a mi koponyánkban zajlik. Azt hiszem, nincs is kivétel, legalábbis én nem ismerek olyan csajt, aki ne kombinálna nullahuszonnégyben.

A vicc ott kezdődik, hogy a férfiak (bevallásuk szerint, és a kutatásom reprezentatív, mert vagy 20 csávóval beszégettem a témáról), nagyon egyszerűek. Mondanám, hogy pina, távkapcsoló és sör, de azért nem ilyen könnyű a dolog (néha edzőterem, foci és xbox is befigyel), de az alap, úgy vettem észre, közös. A férfiak nem akarják, hogy baszogassák őket. Ennyi!

Zabálni majdnem mindegyik szeret, szexelni az összes, aludni is általában, meg sörözni a haverokkal. A férfiak elmondása szerint az ideális nő megértő, kedves, jó háziasszony, nagyok a mellei és nem sárkányosodott még el. Kivételek akadnak - ó hogyne -, de asszem az alapok tiszták.

A pasiknak nyugalom kell és feszkómentes légkör, ami könnyűnek hangzik, de tegye a szívére a kezét az a nő, aki fél év elteltével sem vágja ki a magas cét, mikor azt látja, hogy az IKEA-s szekrény még mindig a garázsban áll dobozokban és a ház ura cseszett összeszerelni, pedig vagy 406ezerszer megkérte élete párja. Nehéz megállni a szerteszéjjel hagyott büdös zoknikat, a gyanúsan sok túlórát, a felhajtott rötyi ülőkét, a hangosan bömbölő Forma 1-et és még sorolhatnánk. Tehát cuki elvárás, hogy legyen nyugi, de azért na... Nem egy sétagalopp - mondom ezt úgy, hogy egy percet nem éltem együtt senkivel és én is szerteszét hagyom a zoknimat.

Forrás: Getty Images/Vetta/sturti

A férfi - mondjuk ki a tutit - alapvetően azt akarja, hogy a nőjét ne dugja meg más. Ez ilyen evolúciós cucc. Nekik lehet, mert hát sok a mag, szét kell szórni, de ha más is szúrja az asszonyt, akkor hogy lehet biztos abban, hogy a gyerek az övé? Persze, manapság van már DNS teszt, de pár éve még nem volt. Nyilván létezik ezer és ezer féle kapcsolat, ahol a félreszexelést megbeszélik. Meg ahol nem. Meg ahol nincs. Meg ahol van, csak sunyiban, mittudomén! Nem látok be a háztetők alá, csak azt tudom, amit mesélnek a barátaim, a barátnőim.

Hímsoviniszta vagyok, ami azt jelenti, hogy ebben a csajos-egós korszakban mindig a férfiakat védem. És sokukat sajnálom, mert kasztrálva vannak. Nincs elég pénzük, nincs elég libidójuk, nincs menő állásuk, jó verdájuk, vagy csak bátorságuk, hogy elhívjanak randira egy nőt. Sokuk teszetosza, félénk, tököm-lököm, nem tud elköteleződni, fél a punci hatalmától, az intimitástól, az érzéseitől. Nem tud kommunikálni, a nő meg lenyomja. Miközben ő csak nőt akar, egy kis meleg, nedves zugot, egy kis simit, egy kis bátorítást. A férfi nőt akar, nem pedig harcedzett amazont, ebben biztos vagyok.

Kevés nőben lehet megtalálni a lágyságot, a puhaságot és a melegséget - úgy vélem, pedig igazából ezt keresik a férfiak - szerintem. Ha magamba nézek, első blikkre bennem sincs. Mert dolgoznom kell, eltartanom magam, tervezni, dönteni. Kigyúrtam és megacéloztam a lelkem, sok férfi úgy érzi, nem tud ehhez kapcsolódni, mert nincs szabad gyök, pedig fú de mennyi van!

Azt gondolom, hogy a férfi az anyját keresi egy életen át a nőben. Mert a férfi, az igazi, sármos, erős, okos és macsó férfi ott legbelül nem más, mint egy három éves kisfiú, aki elvesztette az anyukáját egy áruházban. Ha ez a szorongás hiányzik belőle, akkor engem már nem is érdekel, mit akar...

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?