Szerelembe szerelmesedve

Kaptam én már mindenféle címkét. Voltam már kapcsolatfüggő, naiv és hebrencs. Mindezt miért? Csak, mert gyakran vagyok szerelmes. Mert mindig keresem, kutatom a szerelmet. Aztán ha megtalálom, és elveszítem, nem tartok lelki böjtöt. Hanem azonnal újra a nagy szerelem keresésébe kezdek!

Nem hagyom, hogy a sérülések megakadályozzanak abban, hogy újra szeressek. Nem várom ki a hivatalos "gyógyulási időtartamot"! Újra tudok szeretni, akár már másnap, ha épp akkor bukkanok rá arra, akit keresek! Nem hagyom, hogy bármilyen csalódás elvegyen egy pillanatot is abból az időből, amikor önfeledten szerethetnék valakit!

Nem akarok én lenni az az erősnek gondolt független nő, aki csak egy maszkot tart az arca előtt, hatalmas bájvigyorral a képén és eljátssza azt, hogy a legboldogabb egy olyan világban lenne, ahol nem lennének férfiak. Nem akarok én lenni az, aki fröcsögve hirdeti, hogy a férfiak csak megkeseríthetik egy nő életét. Nem.

Szerintem minden hangszer olyan, amilyenre hangolják. Ha a hangszered hamisan szól, hát hangold újra, hangold újabb szerelemre!  

Engem már az sem érdekel, ha minden hónapban beleszeretek valaki másba, és az sem számít, ha nem szeretnek viszont. Nincs vesztegetni való időm! Meg kell próbálnom mindig, akkor is, ha nem sikerül. Akkor is, ha nem tarthat örökké.

Forrás: iStockphoto

 

Te se legyél olyan nő, akit megtörtek a csalódások, és már nem is akar szerelmes lenni. Tudom, könnyű elbújni az elefántcsonttoronyba, hisz ott nem érhet fájdalom! De az élet csodája se fog veled megtörténni! És hát nem magas ár az a kis fájdalom azért a fantasztikus boldogságért, amit a szerelem jelenthet! Hidd el nekem!

Szerelem nélkül az élet olyan, mint egy kifestő színes ceruzák nélkül. Fekete és fehér. Nagy szürkeségben pedig nincs értelme elvegetálni.

Ezért én azt mondom: muszáj szeretni! Szeretni kell! Egyszerűen nincs más lehetőség. Nem lehet semmi sem ennél fontosabb ebben a rohadtul elcseszett világban.

Nem attól boldogság a boldogság, hogy örökké tart!

Attól, hogy véget ér, az még a tied volt, megadatott neked. A rövid boldogság is jobb, mint a semmilyen!

Sőt tovább megyek: akkor is jó szeretni, ha nem szeretnek viszont. Én akkor érzem nőnek magam, ha szeretek. Persze még jobban, ha viszont szeretnek. De ez már csak az extra. A lényeg, hogy bennem éljen a szerelem valaki iránt!

Eleget szerettem már saját magamat, én most már mást akarok szeretni.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Jacob Lund Photography

 

Tartsanak naivnak és álmodozónak, gondolják azt, hogy nem valóság az, amiben élek! Pont nem érdekel. Gondolják azt, hogy ez kapcsolatfüggés! Hogy nem tudom meglelni a saját boldogságomat anélkül, hogy valakit szeressek. Gondoljanak rólam, amit akarnak. Totálisan hidegen hagy.

Nekem szeretnem kell. Nekem ez a lételemem. A létminimum. Muszáj valakit szeretnem. Soha nem érzem magam elevenebbnek, mint mikor szerethetek. Nem kapok nélküle levegőt, megfulladok, megfagyok, belehalok!

Nélküle csak vegetálok. Kell valaki, aki végre hagyja, hogy szeressem. Semmi sem lehet ennél felemelőbb!

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?