állás főnök munka mérgező munkahelyek
Szereted a munkád, jó fejek a kollégáid, de ki nem állhat a kisfőnök, aki jelen esetben neked a nagyfőnök. Nem cégvezető és nem is tulajdonos, de a felettesed. Szó szerint feletted áll. Bár néha inkább úgy érzed, hogy rajtad - és nem is áll, hanem tapos. Minta egyetlen célja a kicsinálásod lenne. Nem tudod, nem érted, hogy mi a probléma. A munkádat jól végzed, a munkatársaid szakmailag és emberileg is elégedettek veled, a nagyfőnök nem egyszer nyíltan is dicsérte már a teherbírásodat és a problémamegoldó képességedet. De akkor mi a baj?

Ne rágd magad. Ne forgolódj álmatlanul, éjszakákon át, azzal gyötörve magadat, hogy alkalmatlan vagy. Mert hát igen. Akár a kollégák, akár a nagyfőnök erősít meg minket abban, hogy jó vagyunk, könnyen az önbizalmunk bájhatja, ha a kisfőnök piszkálódik. Mert ő - a tulajdonossal, vagy a vezérigazgatóval szemben - közvetlen hatással bír mindennapjaikra-, és kollégáinkkal ellentétben, a ranglétrán is feljebb áll .

De nem szabad túldimenzionálnod! Nem ő a bölcsek köve!

Miért kellene benned keresni a hibát? A főnök nem ember? Dehogynem. Pont ezért vannak érzései, és van aki szimpatikus neki, van aki pedig a legkevésbé sem. Ez a világ legtermészetesebb dolga, így vagyunk bekötve.

Forrás: Getty Images/Yuri Arcurs

Nem lehet mindenkit szeretni, de azért jó lenne nem keverni a szezont a fazonnal. Egy főnöknek - még akkor is, ha nincs beleszólása az alkalmazottak kiválasztásába -, kellene a leginkább megtanulnia helyén kezelni a dolgokat.

Meghúznia a határokat, munka- és személyes kapcsolat között.

Elsősorban magánál.

Valamiért születésünktől kezdve azt szívjuk magunkba, hogy az óvónéni tökéletes, a tanárnak mindig igaza van, az orvos mindenható. Tisztelet a kivételnek, és meghajlás azon szülőknek, aki segítenek gyereküknek kitörni az írott és íratlan szabályok vaskos rácsai közül. Csak sajnos ők vannak kisebbségben. Látványos a párhuzam aközött, hogy a tanárnőnek mindig igaza volt és, hogy főnökünk visszajelzésétől tesszük függővé önbecsülésünket.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/DragonImages

Felnő a gyerek, és természetesnek veszi, hogy a főnök az atyaúristen. Egy piedesztálra emelt indivíduum, aki teljhatalommal bír a közérzetünk felett. Akit mindenki csak és kizárólag ajnározhat, míg Ő nagy kegyesen kiválaszthatja, hogy kit szeret, és ki lesz jó lábtörlőnek. Néha azért felcseréli a szerepeket, csak, hogy mindenki érezze hol a helye.

Felmérések szerint a munkavállalók 53 százalékának a munkahelyi káros stressz jelenti a legnagyobb munkavédelmi kockázatot. Magyarországon évente körülbelül 440 milliárd forintnyi érték vész el a nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz miatt, amely a kieső munkanapok 50-60 százalékáért felelős. Az American Psychologist magazin korábbi felmérése szerint pedig, az alkalmazottak 60-75 százaléka, munkája legstresszesebb elemének a közvetlen felettesét tartja. További info: ITT.

Ne értsetek félre, nem minden főnök rossz főnök, de sajnos köztük élnek a különös gonoszsággal megáldott zsarnokok. Önjelölt Napóleonok, akik közös jellemzője, hogy valami nagyon durván félrement a fogantatásukkor. És mind közül a legrosszabb fajta, a sunyi alattomos, aki nem nevezi nevén a dolgokat, de mindig van egy apró-cseprő ellenvetése.

Nem nagy dolog, nem is egetrengető, a lényeg, hogy Te igazán megfelelőt soha nem tudsz alkotni. Már, hogy is tudhatnál? Hiszen az az Ő reszortja, meg esetleg néhanapján a kis kedvenceié.

Forrás: Getty Images/Geber86

Az élet nem habostorta, ezt valamennyien jól tudjuk. És hamar megtanultuk, hogy ne is vágyjunk rá. De meddig lehet tűrni? Bele kell nyugodni, hogy bizonyos dolgokba nincs beleszólásunk? Hol a határ? Hol az a pont, ahonnan nincs tovább? Mikor kell felállni és szót emelni önmagunkért, kivívni saját magunk megbecsülését?

A munkahelyünk a megélhetésünk forrása. Ezért nem olyan egyszerű felállni az íróasztaltól és rávágni az ajtót a főnökre. Nem lehet csak úgy hipp-hopp kiugrani, hogy aztán jól hoppon maradjunk, és szépen lassan felkopjon az állunk. Az egzisztenciális félelem az élet egyik, ha nem a legnagyobb kihívása. Ez azonban egy többtényezős probléma.

De mi a többi tényező?

Hát ott az örök klasszikus: az egészséged. Untig ismered a lelki okok testi következményeit, de egy gyomorfekély távoli lehetősége, vagy - ne adj isten - egy végbélráké, nem túl kézzelfogható, ugye?

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Shironosov

És az, hogy a mindennapos egrecíroztatás következtében egyre görnyedtebb és ingerlékenyebb vagy? Majd kimerült leszel és szinte magadra se ismersz. Nem tudod, hogy hol az a régi jó fej srác vagy csaj? Aztán már egyre kevesebbet jársz el a barátaiddal, és ha ki is mozdulsz, nem érzed jól magad és korán lelépsz. Az a helyzet, hogy ha van is párkapcsolatod, már régóta csak távolodtok. Ha nincs, akkor pedig bizton állíthatom nem is lesz.

Te is tudod, hogy ez így nem mehet tovább. Lépned kell. Lehet, hogy kevesebbet fizet az a másik állás, ahova felvennének, de havi hány tízezer forintot ér neked az egészséged, és hogy visszakapd az életed?

Nyitókép: iStockphoto

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.