Karácsonyi láz: imádom és gyűlölöm

Ambivalens ünnep ez a karácsony. Mondanám, hogy sokan gyűlölik, és sokan szeretik, de ez nem igaz. Mert mindenki szereti, és gyűlöli egyszerre. Mégis várjuk, aztán pedig plázákban izzadva szentségelünk, hogy megint mekkora a sor a papírboltban. Flóra mérlegre tette az érzéseit az ünneppel kapcsolatban: vajon negatívumból vagy pozitívumból lesz több?

Kezdjük a negatívakkal. Úgyis ebből lesz több. Vagy nem? Na, lássuk!

A zene

Miért ugyanazt a három számot játsszák már tíz éve minden egyes üzletben? És egyáltalán miért kötelező kizárólag karácsonyi zenéket üvöltetni mindenhol, ahová csak belépek? Éppen elég nekem huszonnegyedikén végighallgatni az összes Michael Bublé meg Wham borzalmat.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Maxiphoto

Bublét egyébként szerettem. Csak tudod van ez a "hiába szereted a csokit, ha egy hónapig mindennap kapsz öt táblával, egy idő után akkor is hányingert kapsz, ha rágondolsz" dolog.

A használhatatlan ajándékok

Sajnálom. Nem tudok mit kezdeni a dísztárgyakkal. Ha nem tudom felvenni, magamra kenni, megenni vagy írni bele, esetleg elolvasni, akkor csak ott ülök és kínosan mosolygok.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Alexkich

Aha, köszi, nagyon szép.

És ne mondd, hogy te idén egy hógömbre, képkeretre vagy valami idétlen szobrocskára vágytál. Ne mondd nekem!

És most jöjjenek a pozitívumok!

Először is, szeretem az illatokat.

A kürtőskalácsét (különösen a fahéjasét), a forralt borét, a mákos bejglijét, meg az édes aggódásét, amit az embereken érzek, amikor ajándékot válogatnak szeretteiknek.

Vajon tetszeni fog Gábornak, amit kap? Biztos, hogy ilyet akart? Biztos, hogy kékben?

Szeretem a csillogó dekorációt, a fényeket. Azt, hogy végre összejön a család, különösen nálunk-hiszen mindenki más városban él. Sőt van, akitől országhatárok választanak el.

Forrás: Getty Images/Vm

Szeretem a nagy vallomásokat.

Ezekből lesznek a nagy összeveszések és a nagy összeborulások is. Ezt hívják őszinteségnek. Valahogy ez a ritkaságszámba menő jellemvonás divatba jön így december környékén. Valahogy könnyebben kibukik az emberekből egy meggondolatlan vallomás, amit már egy (vagy két) éve tartogatnak magukban.

Mintha karácsony után minden véget érne... Ez a világvége hangulat pedig kitűnő indokot ad színt vallani. Erre pedig tökéletes helyszínt biztosítanak a céges bulik, ahol senki nem fogja vissza magát az italokszámát illetően. De nem kell ehhez alkohol: kicsit mintha mindenki elveszítené a józan ítélőképességét a szikrázó hóeséstől és a fenyőfás csomagolópapíroktól. De nekem ez tetszik.

Forrás: Getty Images/Graham Oliver

Igyekezet

Szeretem azt is, hogy ilyenkor mindenki úgy igyekszik: a legjobb formáját hozni, a legjobb ruhájába bújni, a legfinomabb falatokat készíteni. Sőt, ilyenkor még azok is, akik egész évben a cinikus megjegyzéseikkel bombáznak, erőt vesznek magukon, és kedvesen mosolyognak a vacsoránál. Szeretem, hogy ilyenkor mindenki ilyen nagyon próbálkozik.

Jéé, mégiscsak azokból a dolgokból lett több, amiket nagyon szeretek ebben az ünnepben.

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?