Az evolúció nevében kérlek, ne vállalj gyereket!

Nevezzetek nyugodtan materialistának, de én úgy gondolom, hogy a gyermekvállalás épp olyan alkotás vagy teremtés, mint a festészet, írás vagy feltalálás - de ide sorolható bármilyen tevékenység, ami értéket teremt a világnak. És most nem arra gondolok, hogy egy festmény és egy emberi lény egyforma értéket képvisel. Hanem arra, hogy tudatosítani kellene: ahogy attól nem leszel író, hogy ismered az ábécét, úgy attól se leszel alkalmas a gyerekvállalásra, ha történetesen minden szükséges biológiai funkciód megvan hozzá.

Tény, hogy evolúciós kötelesség lenne a szaporodás, de nem tekinthetünk el attól a ténytől se, hogy mi nem vagyunk hörcsögök. A mi esetünkben nem elég annyi, hogy egy szülőben működnek az ösztönök. Ugyanis hiába vagy te egy olyan nő, akiben olyan nagyon megvan az anyai ösztön, mint Dr. Bubóban a Phd., attól még a személyiséged lehet kiforratlan, gyenge, esetleg komolytalan, ami nem tesz jót a gyereknek. De most komolyan.

Egyszerűen nem mindenki alkalmas szülőnek.

Elnézést, ha most bármelyik wannabe anyukát kizökkentem a félve dédelgetett álmaiból, de annyi tényleg nem elég a gyerekvállaláshoz, hogy kiskorodban megvolt a komplett Barbie-gyűjtemény. A szülői feladatok ellátásához legalább egy nagyjából kiforrott személyiség kell(ene). A határozottságról, döntéshozási készségről, céltudatosságról és példamutató magatartásról nem is beszélve.

Forrás: Getty Images/Martinedoucet

Nem éppen az a gyakran emlegetett evolúciós cél, hogy fajunkat életképes utódok nemzésével fenntartsuk?

Életképes?
Régen, a korabeli körülményekhez igazodva ez a szó azt jelentette, hogy eljuttatjuk utódunkat abba az állapotba, hogy képes legyen vadászni, szántani, gyűjtögetni, lándzsát faragni és ételt készíteni. Azért lássuk be, hogy a mai világban ennél azért sokkal összetettebb készségek szükségesek az érvényesüléshez. De még ahhoz is, hogy ne találjuk magunkat a társadalom legalsó lépcsőfokán - olyan életet élve, amivel magunknak is, és környezetünknek is csak szenvedést okozunk.

Lehet, hogy a következő mondatomnál sok embernél kiborul majd a reggeli kávé, de akkor ők térjenek majd át kakaóra. Mert van az úgy, hogy valaki alkalmatlan egy emberi lény felnevelésére.

És ebbe a széles kategóriába beletartozik Zolika, a heroinista, Ágika, aki csak a kajálásában nem tud önkontrollt tartani, és a 2-es típusú cukorbetegségre gyúr. És Marika is, akinek az egyetlen problémája a gyenge jelleme, ami miatt mindenki csak kihasználja, mert képtelen kiállni magáért.

Igenis vannak prioritások. Az értelmes, termékeny és hasznos életet élni képes személyiségek kinevelése pedig az emberi faj prioritása.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Shironosov

Ha még az állatokéhoz hasonló életmódunkat folytatnánk, akkor azt is mondhatná bárki - jogosan -, hogy csak a nagy mellű, széles csípőjű nők, valamint a nagy karddal és széles vállal megáldott lovagok vállaljanak gyereket. Mert bizony a fajfenntartásnak egyetlen fő szempontja van: a minél erősebb fizikumú utódok nemzése.

De mi szerencsére már nem itt tartunk. Ezért senki nem mondja, hogy - ha úgy nézel ki, mint egy törött villanykörte - ne vállalj gyereket. Én sem mondom. Viszont arra se figyelmeztet senki, hogy ha a személyiséged kiforrottsága és életképessége egyenlő egy sarki jégdarabkán csúszkáló medvebocséval, akkor nem biztos, hogy az utódnemzésen kellene gondolkodnod.

Forrás: Getty Images/BraunS

Mindezek fényében azonban elmondható, hogy gyereket vállalni jó. Szükséges. Kell. Az arra alkalmas embereknek. Akkor, amikor jónak látják, mert az alkalmasság első feltétele, hogy akarni kell azt a gyereket. Azonban ha valamit csak akarunk, az attól még simán lehet szar. Mint ahogy az általában lenni szokott. Nem elég akarni, tenni és bizonyítani kell. Hiszen egy életről beszélünk. Egy alkotásról, ami befolyásolja a világot.

Te kész vagy erre?

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?