Hová tűntek a háztartásbeli nők?

Iskolás koromban nagyon irigyeltük azokat a gyerekeket, akiket ebéd után hazavittek. Sőt, sokan már otthon is ebédelhettek, mert az anyukájuk otthon volt, nem dolgozott. Ezek az anyák voltak a háztartásbeliek. Apa eltartotta a családot, anya pedig a harmonikus otthonteremtésnek és a gyermekeinek élt. Persze, ez most így nem hangzik valami trendinek. Mert ma már nem divat az "anyaként és feleségként kiteljesedni" dolog.

Mi a valóság?

A valóság az, hogy mai szemmel, nem túl izgalmas felkelni reggelit készíteni, elvinni a gyerekeket iskolába, hazafelé elintézni az apró-cseprő dolgokat, főzni, majd visszafutni a gyerekekért az iskolába, elvinni őket különórára, edzésre stb. Közben (ne adj' isten!) beszélgetni is velük, majd közösen tanulni és együtt vacsorázni.

Forrás: Getty Images/Andresr

De én úgy gondolom, igény azért lenne rá, - legalábbis a gyerekeink részéről.

Megváltoztunk hölgyeim. Na, nem most. Még akkor, amikor emancipálódni kezdtünk. Meg akkor, amikor teljes munkaidőben kezdtek el foglalkoztatni minket, meg jöttek az ovik, bölcsik... Mára pedig már ambiciózusak vagyunk, karrierre vágyunk. ÉS nem vágyunk arra, hogy otthon éljük le az életünket. Ezzel amúgy nemhogy baj nincs, hanem nagyon is rendben van. Csak az a baj, hogy a történet itt nem ér véget.

Ott van még a férfiak hozzáállása is, ami jócskán megváltozott az idők során.

Azok a férjek is szívesen veszik, ha az asszony nem ül otthon és nem "élősködik a nyakukon", akik egyébként megtehetnék, hogy egyedül viseljék a család anyagi terheit. Sőt, támogatják feleségük ambícióit, pénzt áldoznak vállalkozásaikra, még ha azok sokszor nem is működnek gazdaságosan. Na, ezek azok a férjek, akik lehetőséget teremtenek asszonyaiknak, hogy dolgozhassanak, majd megfizetik a bébiszittert.

Forrás: Getty Images/Geber86

Nem olyan régen egy ismerősöm kifejtette, hogy ő nem tudná elviselni, ha a felesége - aki egyébként két pici gyerekének anyja -, tőle kérne pénzt, és ne lenne saját vállalkozása. Igaz a feleségnek mása sincs, csak a vállalkozása, de az fontos. Pénzt nem igazán termel, időt, energiát viszont visz. De "van" az a nyomorult vállalkozás! Ez a lényeg. Az meg másodlagos, hogy közben majd beleszakad abba, hogy dolgozik, és közben teljes odaadással viszi a hátán a családot is - egyedül. Mert persze a férjének sokkal fontosabb a munkája, elvégre abból van mindenük.

Ez az eset jól példázza a XXI. századi háztartásbeli nőt. A feladata az otthon melegének megteremtése (kvázi éjszakai műszakos háztartásbeli) + a pénzkeresés. És hát ez legtöbbször nem elvi kérdés, hanem a szükség hozza így. Ha még el is lehetne tartani a családot egy fizetésből, ott a nagy bizonytalanság. Dolgozni kell, mert a gyerekek kirepülnek, a férjek meg elhagynak minket. Legalább munkánk legyen, nem?

Forrás: Getty Images/Georgijevic

Én szeretek nő lenni, de az is igaz, hogy én sem tudnám elképzelni magam klasszikus háztartásbeli feleségként. Hiszen Maslow híres piramis elmélete szerint emberi szükségleteink hierarchiájának csúcsa az önmegvalósítás. És mivel ÖNmegvalósítunk, ez mindenkinél mást jelent - hiszen nincs két egyforma ember.

  • Van akinek a karriert, hatalmat, pénzt jelenti.
  • Van akinek művészetet, alkotást.
  • Van akinek meg gondoskodást, családot.

Ott kezdődnek a bajok, amikor nem is ÖNmegvalósítunk, hanem a társadalom által diktált eszménynek akarunk megfelelni.

Én személy szerint még nem találkoztam olyan nővel, aki egy idő után ne unta volna meg a háziasszonykodást. De ne felejtsük el, a lónak két oldala van - de legjobb a tetején ülni. Szóval van még pár lehetőség az abszolút bezártan élő háziasszony és a törtető karrierista között! ;)

Percze Ágnes

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?