halál lefagyasztás kibeszélő magazin hibernáció élet rendje boldogság pillanat rák
A halál sohasem kopogtat jókor. Baleset, orvosi műhiba vagy gyógyíthatatlan betegség következtében távozunk, esetleg már „túl sokat" éltünk, nem számít. De amikor egy fiatal lelket szólít magához az Úr, olyankor nemcsak a mérhetetlen szomorúság uralkodik el rajtunk, hanem a meg nem élt évek hiánya is kísért bennünket.

Ez olvasható annak a rákban elhunyt brit tinédzsernek a levelében, akinek a testét saját kérésére halálakor lefagyasztották.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/ia_64

Mert az életet senki sem 14 évre tervezi.

Sokkal hosszabb távra szövögetjük álmainkat, vágyainkat. Ő is szeretett volna tizenévesen egy fiú ölelésében andalogni, később habos-babos esküvői ruhában a legszebb menyasszonyként az oltár elé lépni, gyermeket ringatni, anyák napján a meghatottságtól zokogni csemetéje neki szavalt versikéjén, az iskolai versenyeken büszkeségtől dagadó kebellel szurkolni a lurkóknak, a munkahelyén a többiekkel együtt epés megjegyzéseket tenni a főnökre (természetesen annak a háta mögött), a "már kész felnőtt" gyermeke diplomaosztóján mindenkinél hangosabban tapsolni, nyugdíjba menni, panaszkodni arra a fránya reumára, finomabbnál finomabb süteményekkel "elrontani" az unokákat, s majd ha már mindenen túl van, akkor meghalni. Hisz nem ez az élet rendje?

De vajon kinek nehezebb? Annak, aki elmegy, vagy annak, aki itt marad? Nehéz kérdés. Mindenesetre a halállal nem tudunk mit kezdeni.

Mindenki másban talál vigaszt.

Sokan vannak, akiknek a különböző vallásokba vetett bizodalmuk ad nyugalmat. Olyanok is szép számmal akadnak, akik tagadják a materializmust nélkülöző hit- és tanrendszerek létjogosultságát.

Bárhogy is gondolkodj, azt, hogy vége, hogy nincs tovább, az emberi elme képtelen felfogni. Ezért teóriákat gyártunk arról, halálunk után mi lesz velünk.

Az elhunyt tinédzser a tudományban hitt. Abban a reményben hunyta le szemét, hogy egyszer talán még ő is bejárhat egy teljes életutat.

Forrás: Getty Images/Martin Dimitrov

Utóbbi kérdésekre senki sem tudja a választ. Egy bizonyos. Amikor megérint a halál szele, az ember komolyan elgondolkodik az alábbiakon.

Senkinek sem teljes az élete. Olyan, hogy tökéletes, meg aztán végképp nem létezik. Ennek ellenére arra vágyunk, hogy mindig a csúcson legyünk érzelmileg, anyagilag és minden egyéb téren.

Mert ugye veled is előfordult már, hogy amikor megkérdezted egy barátodtól, miért olyan egykedvű, nincs-e valami gond, a válasz a következő volt: Nincs semmi baj, de most minek örüljek?

Bizonyára arra gondol, hogy ma sem nem nyerte meg a lottóötöst, még egy kis fizetésemelést sem kapott, az iskolában a gyereknek aznap nem osztottak jó jegyet..., azaz nem történt semmi különös.

És éppen ez a különös ebben a szituációban. Hogy a szokványosnak tűnő, ám valóban értékes pillanatokat természetesnek vesszük.

Pedig mi lehetne különlegesebb annál, hogy létezel!

Hallgasd a madarak csicsergését egy átlagos tavaszi délutánon, az eső kopogását egy őszi hajnalon, lélegezd be a tavasz fűszeres illatát, vagy télen bámuld a hulló hópelyhek táncát és azt, ahogy a hókristályok szikráznak a napon!

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Choreograph/Yuganov Konstantin

Éld át a létezés örömét!

Nyitókép:iStockphoto

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.