betegség injekció oltás fájdalom
Cukorbetegek, szívbetegek, véralvadási gondokkal küzdők. Mi a közös bennük? Ki többet, ki kevesebbet, de olykor mindannyian szúrják vagy szúratják magukat.

Te szúrod magad? Mert én néha igen. Na, nem drogokkal, hanem életmentő gyógyszerrel. Azonban meg kell mondanom, mind a mai napig nem tudtam megszokni a procedúrát. Pedig a mai eredményem 2,0. Ez bármilyen iskolai tárgyból rossz eredménynek számítana, INR-nél az én esetemben meg aztán végképp.

Tudtad?
A véralvadásgátló gyógyszer hatását világszerte az INR (international Normalised Ratio) mérésével végzik. Egészséges embernél az INR = 1, ilyenkor a vér alvadása normális. A véralvadásgátló kezeléssel ezt az értéket akarják megnövelni, azaz a véralvadást késleltetni. A kezelés optimális szintje a legtöbb esetben INR = 2–3. Egyes, fokozottan alvadásra hajlamosító állapotokban azonban még ennél is magasabb terápiás értéket kell elérni: INR = 2,5–3,5.

Akkor elő a tűt, és kezdjük! Nagy sóhaj, hiszen több év alatt sem voltam képes megszokni ezt a procedúrát. Kupak lehúz. Hűűűű, de hosszú ez a tű! A bőröd már most sivalkodik. - Most komolyan! Megint? Nem akarom! - visítja. - De muszáj! - próbálom rábeszélni, s hogy feladja az ellenállást, két ujjam közé csippentem. - Hát nem érted, hogy e nélkül te sem élhetsz tovább? Csak egy kis szúrás - hajtogatom neki, miközben nem tudom, belé vagy magamba próbálok inkább lelket önteni. Ekkor befogja a száját, és becsukott szemmel várja az elkerülhetetlent.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Lev Dolgachov

Sokaktól hallottam, hogy ez megszokható, de úgy látszik, nem mindenki képes teljes lelki nyugalommal magába döfni a tűt. Meg azt is, hogy „annyi mindenen keresztülmentél már, most pont egy hasi szuritól vagy rosszul"? Be kell vallanom, igen.

Te melyik típusba tartozol?

Már attól is elájulsz, ha másnál csapolnak, vagy keményen állod a sarat? A fájdalomtól félsz inkább? Vagy a tudat rossz, hogy megszúrod magad? Esetleg a látvány borzaszt el?

Sokan vagyunk, akik nem önszántunkból szúrjuk magunkat, s minden tiszteletem a cukorbetegeké, akik naponta akár többször is beadják maguknak az életmentő injekciót. Én bezzeg már egy hét után rosszul vagyok. Mert az ujjamat naponta megszúrom, ha kell, de a hasamba nem tűröm el. Pedig időnként sajnos ennek is eljön az ideje. És olyanok is akadnak, akik egyáltalán nem képesek ezt önmaguknak megtenni, így mindig segítséget hívnak.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Artfoliophoto

Adódhat azonban olyan helyzet, amikor senki sincs a közelben, így kénytelen vagy segíteni magadon. Ezért remegő kézzel bár, de amikor nagyon muszáj, én is megteszem, amit kell. És természetesen ilyenkor nagyon sajnálom magam. :)

Mindannyian máshogy viseljük a szurkálódást, s bár sovány vigasz, de amikor orvoshoz mész oltásra vagy vérvételre, gondolj arra, hogy sokan vannak, akiknek ez sajnos a napi rutinjuk része. Neked pedig évente csak egy-két alkalommal kell elviselned a szurit. Ugye, hogy így már nem is fájt annyira?

Nyitókép: iStockphoto

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.