Z generációs fiatal vagyok, és igenis lehet rossz kedvem!

Ha végigpörgetem bármelyik közösségi oldalt, annyi sikeres embert látok! Sőt, fiatal és sikeres embert! Fiatal, szép és baromi sikeres embert!

Az oldaluk szépen megkomponált, és rengetegen követik őket. A közönséget megbabonázzák a szép, minimalista enteriőrök. A magas fehér falakkal teli lakásbelsők, az avokádós szendvicsek, a design kaspókba ültetett kaktuszok és az illatgyertyák. A tornacipők, a szívecskemintás latték, a szappantartók és a Kitchen Aidek.

Nem irigykedem. Inkább félelemmel tölt el, ha arra gondolok:

Mi van, ha én nem leszek sikeres?

Forrás: iStockphoto/Monkeybusinessimages

A Z generáció annyira türelmetlen, hogy egy YouTube videót sem bír végignézni belepörgetés nélkül: akkor hogyan várják el tőlünk, hogy türelmesek legyünk önmagunkkal?

Annyi passzív nyomás ér minket az internet legváratlanabb pontjairól, hogy néha irreális illúziónak tűnik a boldogság.

Csalódást okozunk magunknak, ha huszonéves korunkra nem lesz magazinba illő lakásunk, világmegváltó szabadalmunk, ötféle innovatív, környezettudatos startup vállalkozásunk, nyugdíj megtakarításunk és házastársunk.

Egy olyan világban nőttünk fel, ahol mindenhez azonnal hozzájuthatunk! Ha nem jut eszünkbe valami, a telefonunkkal azonnal rákeresünk. Ha szeretnénk megnézni egy filmet vagy elolvasni egy könyvet, letöltjük. Ha vásárolnánk valamit, amihez itthon sem juthatunk hozzá, megrendeljük és kiszállítják.

Minden untat, de sosem unatkozunk.

Egyszerre vagyunk erőszakosak és érzékenyek. Mindenből a legjobbat szeretnénk, és a legjobbak szeretnénk lenni mindenből. Sokat sírunk és sokat nevetünk: hangosan.

Ez a korosztály mer nagyokat álmodni, de szinte képtelen kivárni bármit.

Forrás: Getty Images/Massimo Colombo

Mindenki azzal jön, hogy nekünk bezzeg minden lehetőségünk megadatott, és fele annyi nehézséggel sem kell megküzdenünk. Aztán meg nem értjük, hogy egy év után miért nem lettünk a munkahelyünkön alelnökök. Vagy egyenesen amerikai elnökök.

Mindent egyszerre akarunk: azonnali megvilágosodásra, szerelemre, és csokiszufléra vágyunk - miközben még a legutolsónak is minimum tizenkét perc kell.

Mindeközben a felnőtté válás folyamata önmagában is ijesztő. Akkor is, ha minden külső tényező rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy nekikezdjünk.

Olyan ez, mint egy bungee jumping ugrás: lábadon a kötél, be vagy biztosítva, alattad a víz. De elrugaszkodni a hídról akkor sem könnyű, ha tudod, hogy minden körülmény adott.

Az ismeretlentől való félelem természetes része az életünknek, így normális reakció néha sírni vagy kiborulni. Az is, ha a felnőttkor hajnalán elgondolkozunk azon, hogy egy év múlva ilyenkor hogyan néz majd ki az életünk. Sőt, akár azon, hogy egy év múlva esetleg még nem leszünk szupersztárok.

Ha te is ugyanezt az időszakodat éled, ne gyötörjön lelkiismeretfurdalás, ha mostanában többet szorongsz a jövőd miatt: ez az élet természetes része. Lehet, hogy a nagymamád ennyi idősen óvóhelyeken bújkált, de attól,mert neki rosszabb volt, neked jelenleg nem lesz könnyebb.

Miután kisírtad magad, tűzd ki a legelső teljesítendő állomást a csúcs legteteje felé vezető úton, és koncentrálj arra.

Forrás: Getty Images/Andresr

Örülj a lehetőségeidnek, és gondolkozz hosszútávban: nekem is nehezen megy, de itt az idő, hogy elfogadjam: nem megy minden egy karikacsapásra!

Szóval igen, még a legjobb körülmények, a legszuperebb család és barátok között is bármikor érezheted magad bizonytalannak és magányosnak: bármikor érezheted magad rosszul. Van, ami csak Rólad szól, és csak Te tudod megoldani. Sok sikert és kitartást!

 Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?