"Az én gyerekem márpedig kólát iszik, nem vizet!"

Megboldogult tanító néni koromból idézek fel most nektek egy esetet: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy frissen végzett tanító néni. Aki még a "majd én megváltom a világot" lendülettel vetette magát az alsós nebulók közé. S nem is lett volna semmi baj a diákokkal! A szülők azonban sokkal keményebb diónak bizonyultak.

Közhírré tétetik! Kóstolni kéretik!

Az iskolában helyben főzött, ízes ebédet kaptak a gyerekek. A tízórai és az uzsonna után pedig ő is megnyalta mind a tíz ujját. Mert hol van olyan máshol, hogy ropogós, savanyú káposztával és zöldségekkel telepakolt hatalmas hamburgereket és ketchupos, mustáros hotdogot kapjanak a diákok délutánonként?

Történt azonban, hogy voltak nebulók, akik az ebédre kapott hatalmas, mennyei sült csirkecombot és főtt krumplit, savanyúsággal együtt úgy hagyták a tányérjukon, ahogy azt - ha nem is az Isten - a konyhás néni adta. Mert ők azt nem szeretik! Ugyanúgy, ahogy a főzelékeket, a töltött paprikát és a májgaluska levest sem. Az otthonról hozott csoki és a cukorka azonban már ott olvadozott a szájukban. Na, a tanító néni sem volt rest, és az ebédlőben kidoboltatta: nem kötelező ám megenni az ételt, de megkóstolni igen! Volt is erre szájhúzgálás és nyafogás!

Forrás: iStockphoto

Márpedig csokiban ne legyen hiány!

Másnap pedig küldöttség érkezett. A notórius csokit csomagoló szülők jöttek dérrel-dúrral, és "petíciót" adtak át. Miszerint ne kényszerítsék az ő gyermekeikre ezeket a "törvényeket"! Mondanom sem kell, ezek a gyerekek mozgáshiányos, túlsúllyal küszködő diákok voltak, akikre igencsak ráfért volna az egészséges és változatos táplálkozás.

Szomjan halhat-e a gyerek a csap mellett?

Egy másik osztályban oktató tanító néni sem járt jobban, aki a cukros üdítőknek üzent hadat. Kérte a szülőket: ne hozzanak a gyerekek ilyeneket az iskolába! S bár azt hitte, egyetértenek majd vele, az egyik anyuka kétségbeesetten kérdezte meg:

Mi lesz az ő gyerekével, ha szomjaznia kell?

A pedagógus értetlenül nézett rá, hiszen a mosdóban volt csap, ahol bármikor megtölthették a gyerekek a kulacsukat. Kiderült azonban, hogy a kislány idáig kizárólag üdítőkkel csillapította szomját, és kétséges, hogy a vizet elfogadja-e majd.

Ki lesz a győztes?

  • Vajon sikerült-e ennek a tanítónak csatát nyernie a szülőkkel szemben, vagy a gyermek "győzött"?
  • És nyerhet-e egyáltalán ezzel a diák, amikor önmagának árt az esetleges győzelemmel?
  • És mi jön a főzelék és a sült comb után?
  • Mi kerül a pfujolók útjába?
  • Marad-e még valami a rántott husin és a sült krumplin, valamint a gyorsétkezdék kínálatán túl, amit szívesen elfogyasztanak majd?
    Forrás: Getty Images/praetorianphoto

Te is követed a pfujolókat?

Mert úgy van ám, ha a legjobb barátnőd vagy csak a hangadó az osztályban pfujoló, nagy valószínűséggel te is követed majd a példáját. Lásd, Herczeg Zsuzsa és a grízes tészta esete: Második osztályos lehettem, és imádtam a grízes tésztát jó kis baracklekvárral. Azóta sem ettem olyat, mint akkoriban a menzán. És mégis, amikor a konyhás néni hatalmas bödönével körbejárt, hogy kiossza a számomra ünnepi lakomát, a legkedvesebb barátnőm csak ennyit mondott: keveset kérek. És én már szajkóztam is utána a mondatot. Pedig hogy imádtam ezt az ételt! Emlékeztek? Még fodros szélű laskatésztával adták, és a teteje olyan volt, mintha behavazódott volna a porcukortól. És én egy erős személyiségű gyereknek számítottam!

Akkor hogyan viselkednek a nálam sokkal gyengébb akarattal bírók?

Forrás: Getty Images/Yuri Arcurs

A gyermek nélküli pedagógus nem pedagógus?

A szomorú az, hogy a szülők nem csak ezen a téren, de sok esetben a tanítás vagy nevelés terén sem tisztelik és ismerik el a pedagógus jó szándékát, szakértelmét. Mert ha pl. az "ártatlan" gyermeket megbünteted, jönnek ám a kritikák!

Nem is ért a növendékekhez, hiszen nincsen saját csemetéje!

És ezzel a bírálattal egy harminc éve a pályán levő pedagógust illettek, aki már legalább ezer gyermeket készített fel a felsőbb tagozatra és az életre. Ráadásul ez csak egy a rengeteg, pedagógusokat leminősítő megnyilvánulás közül.

 

Mi lesz így gyermekeinkkel, ha nem működünk együtt?  

Mert csak egymással összefogva nevelhetünk minden téren egészséges és sikeres felnőtteket. Hisz mindannyian jót akarunk nekik. Szeretjük őket, csak nem biztos, hogy jól.

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?