Nutella: a legelviselhetetlenebb kísértés

Amikor gyerekek vagyunk, félünk a sötétben a mumustól és a temető mellett a szellemektől. Ha susog az erdő, ott biztosan kísértet lakozik, szörny lakik a szekrényben és mindenütt ellenség les ránk! Borzasztóan stresszes gyereknek lenni!

Később, amikor felnőttek leszünk rájövünk: ez kérem egy badarság, nem ezek a félelmetes dolgok! Mumus nincs, vagy ha van is, a gyerekeket riogatja. A temető tele van kedves emberekkel, miért lennének gonoszak ha már nem élnek? Az erdő hadd susogjon, más dolga sincs! Szörny meg nem a szekrényben van, hanem bármelyik tetszőleges hivatalban, ahová balsorsunk ügyintézés címén szólít minket...

Az igazi rettenet a bűnös csábító. A gonosz sok arccal tör ránk és még a legelhivatottabb, legeltökéltebb embereknek is képes nehéz napokat, főleg éjszakákat okozni! Csemegékkel rontja meg boldogságunk víg napjait!

Forrás: iStockphoto/KucherAV

Felnőtt, felvilágosult ember az tudja, a mumus ott rohadhat meg az ágy aljába, nincs hatalma felettünk! Felnőttként már nincs! De a Nutella..., az szemét. Az figyel, ott kushad a polcon a konyhában, és várja az alkalmas pillanatot amikor rád vetheti magát! Persze első ránézésre még kedves, kis ártatlan, de valójában olyan mint egy kibaszott szirén a görög hajósoknak, csábít, hívogat.

A Nutella aljas. Nem hagy TV-t nézni, folyton az eszedben jár, belekúszik a gondolataidba. Az ellenállás hasztalan, a vége úgyis az, hogy még nyálhabos ajkakkal az éjszaka közepén állsz egy hűtő előtt, kezedben az üveg, másikban kanál és a hűtőből kiáramló fény baljós árnyakat fest mögéd a falra. Na ez tényleg borzalmas!

Máskor a Sátán táblás csoki alakot ölt, ellapul egy kicsit, aztán beékelődik az agyadba, hogy valahol van még egy kis darab belőle... Akkor a nyugalomnak vége, jön a matatás, a táskában turkálás, hűtő nyitogatás. Idegbaj, bűnös vágyak.

Ahogy egy ismerősöm írta nem oly régen, az érzés felveszi a versenyt azzal, amikor a kannás bort leszigetelőszalagozod a WC mögé és éjszaka rájársz. Eszed két pofára, közben meg tegnap még azon nevettél, hogy a Milka nem véletlenül reklámozza tehénnel a csokikat.

Forrás: /iStockphoto/RobertoDavid

A gonosz célba ér!

A csatát elvesztetted! Különösen nagy a gond, ha van még otthon Nutella is. Akkor neked véged!

A Michelin baba röhög rajtad, a medve, ha tudna beszélni megkérdezné, hogy szedtél fel ennyit?

Mert neki is kéne a téli álomhoz egy kis zsír! Pár ilyen egymást követő éjszakát a köznyelv úgy hív: plusz húsz kiló. De nem is az a baj!

Legközelebb, amikor a bevásárlóközpontban ténferegsz (Solohovtól keresve az Emberi Sorsokat), azon veszed észre magad, hogy a polcokról megint reád sandít a sunyi Nutella. Lehetsz te elhivatott és erős, mormolhatsz a Bibliából részeket:

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól....

A végeredmény ugyanaz: megveszed!

És ha nem is ma, vagy holnap, de előbb-utóbb meghallod, ahogy hívogatnak, belevisznek a rontásba. Persze vannak, akik ellenállnak és ők igazi hősök is! Mert őket nem mumussal, meg kísértettel hülyítette a nagyon okos felnőtt társadalom, hanem elmagyarázták nekik még gyerekkorukban: mi is a baj ezzel a sok cukros vacakkal.

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?