Lehet szépen szakítani és "máshogy" szeretni egymást tovább!

7 éve voltunk már egy pár. Ó, az a mágikus 7 év! Tudod, azt mondják: 7 év alatt az összes sejtünk kicserélődik, és már egy teljesen másik test néz vissza a kedvesünkre.

Egy barátom egyszer azt mondta nekem, hogy a 7 év a párkapcsolatban vízválasztó: vagy a következő szint jön, vagy a szakítás. Ők szakítottak. Ebben lehet hinni, és lehet kételkedni. Nekem pedig szöget ütöttek a fejembe a barátom szavai - és végül be is teljesítette magát a jóslat: mi is válaszút elé kerültünk.

7 évre volt szükségem ahhoz, hogy rájöjjek: nem ő lesz az, akivel családot fogok alapítani. Lassan ment, tudom.

Forrás: Getty Images/Nks_Imagery

Nagyon jó csapat voltunk - és jó pár. Szerettünk együtt élni, támogattuk, fejlesztettük egymást. Csak egy dolog hiányzott: a következő szint. Vágytam a gyerekre, vágytam az esküvőre, csakhogy ő erre még nem állt készen!

Tudom, mert mindig mondta, hogy ő még nem akar családot, de valahogy folyamatosan reménykedtem, majd jövőre megjön az esze. Csakhogy ezt már addigra 5 éve mondogattam. Egyszer csak leesett: magamat áltatom! Semmi sem garantálja, hogy jövőre másképp lesz, hisz' eddig sem lett másképp. Akkor pedig, ha gyereket akarok - márpedig tényleg akarok - akkor lépni kell!

Borzasztó ijesztő volt a gondolat, de szembenéztem vele. Elképzeltem, milyen lenne, ha már nem lennénk egy pár. Miután túljutottam az első rémületen egy meglepő kép fogadott: megkönnyebbültem.

Forrás: Getty Images/Petar Chernaev

Ami terhes volt a kapcsolatunkban, hirtelen tovaszállt. Huss, már nem kellett foglalkozni ezekkel a problémákkal. Máris könnyebbnek éreztem magam pár kilóval! Közösen egyeztünk meg abban, hogy nem párként folytatjuk. Mindketten beláttuk: nem ugyanarra vágyunk.

Nem volt harag, nem volt csalódottság. Könnyek voltak, hiszen az elválás nehéz. Ugyanakkor mindketten tudtuk, hogy nem akarjuk egymással teljesen megszakítani a kapcsolatot, barátok szeretnénk maradni! A „jó szakítást" sikerült összehoznunk, és azóta is jó barátok vagyunk, akik törődnek egymással. Csak nincs szex, nincs közös költségvetés, nincsenek kötelező családi programok. Maradt a tiszta szeretet és a gondoskodás.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Jacoblund

Joggal vetődhet fel benned a kérdés: Nem érzem-e úgy, hogy elpazaroltam 7 drága évet? Már rég gyerekem lehetne!

A válaszom: nem.

7 év alatt rengeteget adtunk egymásnak! Megtanultunk felnőttként viselkedni, együtt élni. Csodálatos élményekkel, új barátokkal lettünk gazdagabbak. Hogy sajnálnám, ha azok a közös utazások nem történtek volna meg! Ő megtanított engem kikapcsolódni, én pedig kicsit felpörgettem: legyen ambiciózusabb! Rengeteget tanultam, és rengeteget kaptam. Boldog voltam.  

És hiába szakítottunk volna pár évvel korábban, a mostani párom akkor sem jött volna szembe velem előbb. Ugyanis én sem álltam készen rá, és ő sem állt készen rám. Ennek a 7 évnek el kellett telnie míg találkoznunk - így volt megírva!

Forrás: Getty Images/Josh_Hodge

Nem, a szakítás nem mindig rossz!

A szakítás egy lezárás, de egyben egy új élet kezdete. „Amikor egy ajtó bezárul, egy új nyílik ki helyette." Ha itt az ideje a búcsúnak, lépj hátra egyet, s nézz körül! Hidd el, millió lehetőség áll előtted, csak tartsd nyitva a szemed! Mit látsz? Mi mindent tehetsz meg, amire eddig nem volt módod?
Köszönd meg, amit együtt átéltetek és üdvözöld tárt karokkal az új életed! És ha így állsz hozzá a búcsúhoz, talán még az is lehetséges, hogy örökké szeretni tudod őt - csak már más minőségben.

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?