7 bizonyíték arra, hogy tél végén tahó vagyok! ;)

Tök elegem van ebből az egész téli undorító, hideg, latyakos, fagyos, szürke, sötét izéből! Ami úgy rányomja a bélyegét a mindennapjaimra, hogy már nekem is feltűnt a saját elviselhetetlenségem. Vállalom, hogy tél végén tahó vagyok!

7 pont, amiből egyértelműen látszik, hogy tele a hócipőm:

1. Elveszítettem a humorom.

Pedig egyébként tényleg van, de egy ideje bebújt a fotel mögé, és az istennek sem tudom előcsalni onnan... Most csokikockákkal dobálom, az általában hatni szokott – viszont egyelőre csak fintorogva néz rám.

Forrás: Getty Images/Giorgio Gruizza

2. Úszik a háztartás.

Általában olyan boldogsággal rendezgetem a kis otthonom, hogy mások is megirigylik a rendmániám! De jelenleg a ruhák kimosása is gondot jelent, pedig nem a patakban kell kézzel kisúrolnom őket... Csakhogy a gépből kiszedett cuccok nem jutnak fel a szárítóra maguktól, én pedig méla undorral nézek arra a kosárra, amiben egymás hegyén-hátán állnak a vizes göncök. Na, így nyer értelmet újra az a mondás, hogy nincs egy rohadt göncöm sem, amit felvehetnék!

3. Nincs kedvem főzni.

Inkább nem eszem! Nem megyek el a boltba hozzávalókért, mert ha valaki nekem tolná a bevásárlókocsiját, annak valószínűleg az üdítőshűtő ajtajához csapkodnám a fejét. Szóval marad a házhoz rendelés. Egyedül dohányboltba muszáj lemennem, mert hát, mint tudjuk, a szükség nagy úr! Az ottani eladólány már lassan többször lát pizsiben, mint utcai szerelésben. Egy ideig ez zavart, de aztán elfogadtam, hogy hajléktalannak tart.

4. Nem viszem le a karácsonyfát.

Az ágai már úgy visszapöndörödtek, hogy szinte egy csavaros fűzfára hasonlít – kb. a tűlevélmennyiségük is egyezik. Nem esztétikus, de jól mutatnak mellette a bepállott ruhák. Ha valaki levinné, azt meghálálnám! De ha rajtam múlik, akkor ott fog kivirágozni tavasszal a karácsonyfatalpban.

Forrás: iStockphoto/Ihar Ulashchyk

5. Biológiai esettanulmányok sorakoznak az ajtóm előtt.

Ezt mások szemétnek hívják, és a megtelt zacskót leviszik a tárolóba. Hetente néhány ilyen kis csomagot én is összegyűjtök a lépcsőházban, hiszen ott jóval hűvösebb van, mint a lakásban. Ergo, nem fog bomlásnak indulni a banánhéj és a maradék csirke. De lassan már annyi ideje pihennek az ajtóm előtt, hogy attól tartok: egyik nap bekopognak, hogy engedjem be őket, mert fáznak!

6. Nem megy a kapcsolattartás.

Általában én vagyok a család kis polipja, akinek minden karjában akad egy telefon, amelyen keresztül a rokonság hogyléte felől érdeklődik. Ez most csak kötelességtudatból történik, és jóval ritkábban.

Mert nekem nincs kedvem semmit mesélni, de cserébe mások hétköznapjai sem érdekelnek. Bunkóra fáradtam magam...

7. Ha van rajtad sapka, azért, ha nincs sapka, azért!

Ember legyen a talpán, aki most a kedvemben tud járni.

  • Ha főztél, akkor miért van olajszag? Ha nem, akkor miért nincs kaja?
  • Ha elmentél a postára, akkor miért nem szóltál, hiszen van egy csekk a táskámban, ami leginkább egy összegyűrt cigisdobozra hasonlít, és 2 napja lejárt.
  • Ha nem mentél postára, akkor meg miért vagy ilyen felelőtlen?

Azt akarod, hogy kikapcsolják az áramot, és összeérjen felettünk az univerzum sötétsége? Csak magaddal foglalkozol, mert egy érzéketlen, önző rohadék vagy!

Forrás: Getty Images/Aleksanar Vrzalski

Olyan, mintha folyamatosan menstruálnék... Szerencsére erről azért nincs szó, de már halálosan elegem van a saját magam nyűgösködéséből! Szívem szerint megráznám magam, hogy

Hahó, neked meg mi bajod van!?

De lássuk be, hülyén néznék ki, ha a liftben önmagammal dulakodnék. Szóval most csak várok. Legfőképpen arra, hogy elmúljon a tél.

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?