A főzés, mint párterápia/válóok

A férjemmel nem vagyunk az a sokat veszekedős házaspár, de azért körülbelül 2 havonta beiktatunk egyet a rend kedvéért. 12 év együttlét után azonban egy baleset borította az addigi átlagot...

Az én csuklótörésem és műtétem kellett hozzá, hogy hosszú évek után új akadállyal nézzen szembe a kapcsolatunk.Ez pedig a főzés volt, amiben nekem 10, a férjemnek 0 év tapasztalata volt. Elsőre úgy gondoltuk, könnyű lesz: majd ő lesz a kéz, én az agy. Hát, nem így történt...

A kezdet nem volt túl könnyű, mivel a férjem és én teljesen különböző stílusú emberek vagyunk, ám mindketten elég makacsok. Ő a precizitás mintaképe, a jól megfontolt döntések nagymestere.

Akinél a "Vágd fel a krumplit kb 2,5 cm-es kockákra!" mondat azt jelenti, hogy tényleg minden egyes krumpli 2,5 cm-es kockára lesz vágva. Én pedig eléggé ösztönös, "Sózd meg a krumplit, úgy érzésre!" típusú ember vagyok.

Forrás: Getty Images/PeopleImages

Így az első pár alkalom a konyhában eléggé parázs hangulatúra sikeredett.

Amikor pedig megjelent egy sima csirkepörkölt főzése előtt szakácskönyvvel a kezében, legszívesebben hozzávágtam volna! De nem volt választásunk, az én kezem gipszben volt, enni pedig kellett. 8 hétig nem akartam szendvicsen élni, és házhoz rendelni sem igazán akaródzott, úgyhogy nem volt más lehetőség.

Ott állt egymással szemben a két teljesen különböző személyiség. 12 évig pont emiatt működött a kapcsolatunk. De most valamiért csődöt mondott a jól bevált dinamika, és napok óta veszekedtünk. Átmentünk már több rázós helyzeten is, de ez teljesen új volt. Eddig általában rajtunk kívülálló problémát kellett megoldanunk, de most mi magunk voltunk a probléma.Annyira pedig nem vicces egy 20 cm-es daraboló késsel a kezünkben veszekedni a kedves párunkkal.

Rá kellett jönnöm, hogy a legnagyobb gond a türelem. Vagyis inkább annak a hiánya. Én akkor már jó pár éve főztem, így nem okozott gondot otthonosan mozogni a konyhában, a férjemnek viszont ez egy egészen új terület volt. Így alapból hendikeppel indult, plusz a saját stílusában kezdett hozzá a dolgokhoz - ami még nehezített a helyzeten.

Forrás: iStockphoto/nensuria/Lifestock

Így beláttam: sokkal türelmesebbnek kell lennem vele, mint voltam, hiszen senki nem úgy születik, hogy tud főzni. A stílusa pedig ő maga. Ezért vagyok vele, ezért szeretem.

  • Mert az én hebrencs és kapkodó mentalitásom mellett ő számomra a szilárd bástya, aki precizitásával és nyugodtságával oldja meg a felmerülő problémákat.
  • A férjemnek pedig el kellett fogadnia, hogy nem minden van leírva pontról pontra, és elég rutinom van a főzésben ahhoz, hogy irányíthassam a konyhában.

8 hét alatt én megtanultam türelmesebbnek lenni. A férjem pedig belátta, hogy az ösztönös dolgok is működnek, nem kell minden alkalommal a Horváth Rozi szakácskönyv után nyúlni! Sőt, egy idő után elkezdtük élvezni a dolgot: kialakult a konyhai rutinunk, és a házasságunk is túlélte ezt a pár hetet.

Azóta sok idő eltelt, a csuklóm már régen meggyógyult, de együtt főzni még mindig szeretünk. És igen, a közösen készített ételnek tényleg jobb íze van!

Forrás: Getty Images/BraunS

Jónás Zsófi

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?