Az a baj, hogy nem mered kimondani: a párom egy gyökér!

Folyton sírsz, panaszból áll az életed. Meghunyászkodsz, megaláznak, kihasználnak, de te tűrsz. Nem állsz fel, nem szólsz a főnöködnek, hogy vegyen már vissza magából. Nem szólsz a buszsofőrnek, hogy paraszt módra viselkedik. Húzod a szádat, ha az eladó inkább mészárosnak lenne való, de nem szólsz!

Aztán hazamész ahhoz, akit nem szeretsz, tűröd a hülyeségeit. Azt hiszed: neki az jó, hogy veled szívózik. Holott szar mindkettőtöknek! Ha barátokkal találkozol panaszkodsz: semmi sem jó, rossz a szex - vagy nincs is -, önző a párod, vagy egyszerűen csak rém unalmas.

De te nem változtatsz, nem mész el, nem lépsz ki ebből. Csak tűrsz, zabálod a nyugtatót, és folyamatosan sír a szád. Aztán megunod, talán vágatsz új hajat, fogyózni kezdesz, önmarcangolásba menekülsz, hiszen mindenhol azt hallod: egy kapcsolat két ember hibájából lesz rossz.

Azonnal belekapaszkodsz ebbe a faszságba, mert önzőnek éreznéd kimondani: a párom egy gyökér.

Forrás: iStockphoto/IuriiSokolov

Eljutsz arra a pontra, amikor már nyitsz mások felé. Szerető leszel, és szeretőd lesz.Tele félelmekkel, lelkiismereti válságokkal marcangolod magad minden áldott nap. Kifogások mögé bújsz, hazudsz még magadnak is. Megint panaszkodsz, mindenkinek! Megindokolod, hogy miért is csinálod ezt. Hülye, szószátyár kifogásokat keresel, idézeteket bújsz, de nincs nálad boldogtalanabb ember ezen a kerek egész világon!

Mégis kit akarsz azzal átbaszni, hogy ez valakinek a hasznára válik? Mégis mit gondolsz, mennyi ideig etetheted még magadat is? Lásd már be: igenis van olyan, amikor két ember nem azt hozza ki a másikból, amit szeretne!

Van olyan, amikor az egyetlen hibád - attól függetlenül, hogy hány kiló vagy, milyen a hajad vagy milyen ruhát hordasz - az, hogy magadtól és a másiktól is elveszed az időt, amit lehetne jóra is fordítani. Amiben a dolgok maguktól történnek, nem kikényszerített lelki terrorból, vagy mindenféle pszichés nyomorból.

Mégis meddig akarsz sírni? Meddig akarsz panaszkodni? Miért nem fogod fel legalább azt, amit a józan eszed, jobb esetben a szíved diktál? Ez nem a te utad, nincs belőle mit tanulni, és sohasem nyerhetsz, mert nincs mit! Ugyanakkor nekem mindegy mit csinálsz, nem az én életem, nem az én felelősségem, ami veled történik. De akkor a panasz se legyen az én sorsom!

Forrás: Getty Images/Martin Dimitrov

Mert attól, hogy meghallgatlak, okos tanácsot adok, amit te nem tartasz be, még csak nem is figyelsz rá - hiszen az éltet, hogy hallasd a saját hangod -, nem változik semmi, csak az én napom is elkúrod!

Változtass, és én ott leszek, hogy segítselek, vagy ha nem én, akkor az, akit a barátodnak tartasz! De ha már mindenkinek eleget panaszkodtál, nem lesz ott senki, mert úgy jársz, mint a farkast kiáltó fiú: aki mindig beugratta az embereket, de sosem volt úgy, ahogy mondta. Végül aztán egymaga maradt, és bele is halt abba, amivel korábban poénkodott...

Ugye milyen rohadt szomorú?

Úristen, hát tényleg nem látod, hogy elkótyavetyéled az egyetlen igazi értékedet, az idődet, és vele együtt az életedet is? Mire vársz???

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?