5 érv, ami miatt a gyereknek horrorfilmet kell néznie

Amikor a fiaim kicsik voltak, állandóan azért rágták a fülemet, hogy nézzünk horrorfilmet. Egy ideig kötelességtudóan ellenálltam, mert hát ugye az nem gyereknek való. Aztán egy kicsit jobban belegondoltam. Miért is ne volna nekik való?

Persze nem a kínzós, darabolós, pszichopatás vagy perverz filmekről beszélek. A srácokkal is kizárólag olyanokat néztünk, amik nem létező dolgokról szólnak. A Van Helsing című alapművel kezdtük. Az ugyanis akkora baromság, hogy egy tízéves gyerek sem veszi komolyan. Viszont van benne vámpír, vérfarkas, Frankenstein teremtménye meg minden eszelős hülyeség.  

Forrás: Getty Images/Fotostorm

Egyetlen rossz mellékhatása volt mindennek: lépten-nyomon kioktattak erkölcscsőszök. De én, ha kell, az életem árán is megvédem a közös apa-fiai horrorfilmnézés koncepcióját.

Utánozhatatlan, közös élmény

Semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor a gyerekeiddel bekucorodsz a képernyő elé, magatok elé veszitek a pörköltet galuskával meg uborkasalátával, és nekiláttok zombis filmet nézni. Összeköt, és a férfiasság érzését adja a fiúknak (lehet, hogy lányokkal is működik). Előbb-utóbb úgyis elkezdenének ilyeneket nézni, miért ne helyettesítsük a tiltást egy jófajta közös bulival?

A horror valójában ártatlan szórakozás

Vegyünk mondjuk egy szokványos zombisat! Az a helyzet, hogy egy ilyen film semmiféle rossz mintát nem mutat a gyereknek. Inkább az olyan filmeket tartom károsnak, amikben az egyik ember a legkisebb nézeteltérés miatt is megüti a másikat, vagy amikben különösebb következmények nélkül fejbe rúgnak valakit, meg amiben egymásra fegyvert fogni és a másik embert eszméletlenre verni megszokott dolgok. Amikben az erőszak már elveszítette a valódi jelentését. A Tom és Jerry sokkal rosszabb hatással van a gyerekre, mint egy hagyományos horror. Egy zombifilm a maga nemében ártatlan dolog.

Forrás: iStockphoto/YakobchukOlena/Yaroslav Astakhov

Természetes igény

A borzongás ősi szórakozás. A rémtörténetek mindig is hozzátartoztak az emberi kultúrához. Nem hiszem, hogy a gyerekeinknek azzal használunk, ha vakbuzgón megfosztjuk őket ennek az igénynek a kielégítésétől. Sok összehasonlító kutatás szerint a legtöbb mai klasszikus gyerekmese sem véletlenül félelmetes: a vándormotívumok valószínűleg még az őskorból erednek. Benedek Elek és a Grimm testvérek csak feltették az i-re a pontot.

Tisztázzák, mitől nem kell félni

Egy gyereknek éppen elég félnivalója van ebben a világban, de ezek közé nem tartoznak a szellemek, a mumus, a zombik meg a vérfarkasok. Abból az egyszerű okból, hogy ilyenek nincsenek. A közös horrorozás erre is jó: kristálytisztán átvihetjük nekik azt az üzenetet, hogy ez az egész csak mese. A pasast egy másik ember maszkírozta zombinak, a hulla belei filmes kellékek, a forgatás után a színészek étterembe mennek, és jól berúgnak.

Mese és valóság

A lényeget a végére hagytam. A horrorfilmek élvezete kiváló iskola arra, hogy már egészen korán megtanulják, hogy ne higgyenek el mindent, amit egy villogó képernyőn látnak vagy olvasnak. Fájdalmasan sok elvileg érett, felnőtt ember jár jósnőhöz, csillagjóshoz, dugdos gyertyát a fülébe, félelmetes tömegek hisznek misztikus hülyeségekben. Túl sokan halnak meg azért, mert úgymond "nem hisznek a nyugati orvoslásban". A gyerekeink akkor járnak jól, ha már idejekorán megtanulják megkülönböztetni a valóságot a mesétől.

Egy valamit azért fenntartok: a Jancsi és Juliska szóba sem jöhet!

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?