A home office gyönyörei anyaként

Feltételezem, vannak sorstársaim közt olyanok is, akik nem mai csirkék, vagyis a múlt században születtek. És nem annyira a végén, mint inkább a háromnegyedénél. És anyák. És diplomásak. És karrierről álmodtak. És esetleg gyakorta hangoztatták, hogy "Nekem tutira nem lesz gyerekem". Ami később finomodik: "Ha lesz is, maximum egy. Esetleg másfél." Aztán persze úgy alakul, hogy három lesz.

Mielőtt az első gyerek megszületik, fiatal lányként piszokul azt gondoljuk, miénk a világ, hasít a karrier, kapkodnak utánunk a munkáltatók - egészen addig, amíg meg nem jelenik a második csík a terhességi teszten. Ekkor gyorsan "közös megegyezéssel" felmondanak nekünk. De a felmondási idő alatt - két hányinger közt - azért még tök jók vagyunk húzni az igát...

Nagyjából innen kezdődik anyai kiteljesedésünk, ami folyamatosan tart. Mert jön a következő gyerek. Mindeközben - két depresszió, a dupla anyaság gyönyörei és a plusz húsz kiló ledolgozására irányuló gyötrelmek közepette - esetleg belekóstolunk az otthonról végezhető munkák világába.

Mikor az ember fülén is gyerek csüng, és két pelenkacsere közt leülsz a géphez, hogy belevesd magad az opciós tőzsdeügyletekre vonatkozó szerződések nyolcsoros mondataiba. Persze a férjed a negyedik sornál - miután ebből kettőt végre sikerült értelmezned - megkérdezi, hogy van-e kávé. Például ilyen pillanatokért szép az otthon dolgozó anyák élete!

Komolyabb vizekre evezve: sokan azt gondolják, aki otthon dolgozik, annak arany élete van, mert ő osztja be az idejét, mindenre ráér, főz, mos, vasal, takarít, váltott sorrendben. De azt mindenki elfelejti, hogy közben az otthonod a munkahelyed, nem érintkezel értelmes felnőtt, emberi lényekkel, a beszélgetéseid a tükörre korlátozódnak, vagy gügyöghetsz a tengerimalacokhoz. Egy iroda szigorú, de letisztult rendje helyett káosz van körülötted, mert mindig szorít a határidő, és többnyire nem fizetnek halálra. Ami miatt sűrűsödnek a régebben csak havonta egyszer jelentkező pánikrohamok... Viszont otthon vagy, ha szükség van rád, ha segíteni kell a leckében, ha a lányoddal szakítottak, ha a fiadat fociedzésre, a kicsit pedig zongorára kell vinni.

Vajon megéri-e emiatt otthagyni a karriert és a magas fizetést? Nem tudom. Gondolom ez eléggé személyiség- és lehetőség függő. De amikor rájöttem, hogy a gyerekeim sokáig azt hitték, hogy nem is dolgozom, csak mert otthon vagyok, azért én is elbizonytalanodtam.

Faragó Patrícia

Nyitókép: iStockphoto