Baltás gyilkos, vagy Böbi néni?

Persze ez egy film, és macskám sincsen, de azóta egy kicsit lassabban eszem, és a falatokat is alaposabban rágom meg. Mert hát, az egyedül élésnek megvannak az előnyei és a hátrányai, de akadnak olyan pillanatai is, amiket a hátam közepére sem kívánok.

Baltás gyilkos versus Böbi néni

A késő esti frász jellemzően akkor tör rám, amikor a kanapén elnyúlva, mélyen vegetatív állapotban nézem a tévét. Az oroszlánok párzási szokásait taglaló narrátor hangja egyre távolodik, már majdnem elalszom, amikor határozott kopogás következtében a másodperc töredéke alatt jövök fel alfából a lakótelepi jelenbe...

A szívverésem felgyorsul, az ajtóhoz osonok, de nem nyitom ki, csak lapulok a túloldalán, és várok. Lélegzetvisszafojtva leskelődöm a kukucskálón, de senkit sem látok. Aztán közvetlen a fülem mellett megszólal a csengő, és kihordok lábon egy infarktust. Végül egy határozottnak álcázott mozdulattal kinyitom az ajtót, felkészülve arra, hogy akár a baltás gyilkos is lehet a túloldalon, majd szemben találom magam Böbi nénivel, a 150 centit alulról súroló szomszédommal. Mert hát Böbi néni este 10 után látta elérkezettnek a pillanatot arra, hogy megbeszéljük egyik nagy közös problémánkat: a galambok száműzését az erkélyekről.

Ha valami el tud romlani, az nálam el is romlik

A magam részéről rettentően vigyázok arra, hogy semmi olyan ne romoljon el, amit egy pillanatragasztó nem tud megoldani, de a szándék sokszor kevés.

• az egész azzal kezdődött, hogy megvadult a páraelszívó. Pontosabban egyetlen fokozat működött, mégpedig az, amelyik valóságos tornádót csinált a gáztűzhely felett. De akkorát, hogy a gázrózsa tüze is elaludt.
• nem sokkal ezután a kaputelefon tett némasági fogadalmat
• majd a router dobta be a törölközőt,
• persze a legnagyobb hidegben a fűtés is megadta magát
• végül, hogy a vizesblokk se maradjon ki, nem sok idő telt el, és egy vízvezeték is megreccsent a fürdőben

Miközben a szakik pénzemet és idegsejtjeimet nem kímélve adták egymásnak a kilincset, a ház bio térfigyelő rendszere - a 80 pluszos szomszédaim - nem győzték kapkodni a fejüket, mert ennyi férfit a beköltözésem óta nem láttak összesen.

Bogarak és egyéb ízeltlábúak

Pár éve még reménykedtem abban, hogy csak paranoid képzelgés a részemről, hogy a világ összes ízeltlábúja összeesküdött ellenem, és szánt szándékkal üldöznek engem.

Ám azóta az ablakra már februárban felszereltem az öntapadós szúnyoghálót - teljesen egyedül, ami végtelen büszkeséggel tölt el. Így szándékoztam biztosítani, hogy még az igazán leleményes bogarak se juthassanak be a lakásba. De minden elővigyázatosságom ellenére mégis rés keletkezett a pajzson - és megtörtént az, amitől a hideg is kiráz: egészen közelről hallottam egy zümmögő, repkedő, behatárolhatatlan röppályát lerajzoló ízeltlábút. Ilyenkor rendszerint még ahhoz sem tudok erőt gyűjteni, hogy közelebb lépve egy jól irányzott mozdulattal a bogár mennyországba küldjem a betolakodót, ezért felkapom az ágyam mellől a rovarirtót - igen, bevallom, én ott tartom -, és mint akinek az életére törtek, eszeveszett módon elkezdem fújni a gyilkos szert. Végül a cseppet sem lélekemelő győzelmet egy alapos szellőztetéssel és némi nyálkahártya-irritációval nyugtázom.

Ilyenek ezek a 21. századi amazonok... ;)

Petrás Gabi

Nyitókép:iStockphoto