A pozitív gondolkodás kénköves pokla: a Facebook csoportok

Eddig azt hittem magamról, hogy pozitívan gondolkodom, hogy az optimizmusom kamaszkorom óta töretlen, a pohár mindig félig tele van. Minimum.

Szóval ezért be is léptem pozitívan gondolkodó emberek ilyen-olyan csoportjába, jellemfejlődési célzattal - meg azért is, mert szeretem a csoportokat. Érdekesek. (Bár egyik barátom szerint ez a kapuzárási pánikom egy tünete, ami majd heveny tetováltatási lázban és "kurvulásban" fog kiteljesedni...)

De rá kellett jönnöm, hogy nem felelek meg a kategóriának. Amit sokan pozitív gondolkodás címszó alatt művelnek, az egy őrület. Menekülés a valóságtól.

Forrás: iStockphoto/almir1968

Első nap, amikor beléptem, azt hittem, hogy éppen az egyszavas kommentelők éves találkozója van, ugyanis a "köszönöm" és az "ámen" szavakon kívül nem írtak mást. Illetve de, egy óvatlan felhasználó meggondolatlanul írt egy többszörösen összetett mondatot, mire az admin rendre utasította. Uhh... Aznap eldugtam a klaviatúrámat, nehogy egy barokkosan túldíszített körmondatom miatt már első nap visszavonják a tagságomat. Szóval maradtam, és tapasztaltam. A posztok többsége valami rettentően negatív élethelyzetet ábrázol, és a pozitív gondolkodás a posztok alatti kommentekben hivatott kiteljesedni.

Ami a legjobban felzaklatott, és ami miatt azt gondolom, hogy a mai pozitív gondolkodásként aposztrofált agymenésnek semmi köze a valósághoz, az egy bizonyos poszt volt. Ebben egy srác írta elkeseredetten, hogy fél órája szakított vele a szerelme, és emiatt maga alatt van.

Mégis, mit mondhat az ember ilyenkor? A közhelyek olykor hasznosak, és mondhatjuk, hogy majd az idő mindent helyretesz. Nem hazudnánk. A dolgok normális folyamata minden veszteségnél, hogy az ember átesik a veszteséggel járó fázisokon, akár akarja, akár nem. Tagadás, harag, alkudozás, depresszió... és majd ezután, egy szép napon, eljön az elfogadás.

Persze a pozitív gondolkodóknál nem ilyeneket írtak. Ott kérem kétszáz hozzászóláson keresztül tökéletes harmóniában írták a tagok:

ENGEDD EL A FÁJDALMAT!

Forrás: iStockphoto/Photolyric Stock Productions (Klöpper & Eisenschmidt GbR)/

Csak semmi tudományoskodás, sutba vágva a több évtizedes pszichológiai kutatások eredményeit, a pozitív társaság azt mondja: engedd el! Mintha a fájdalom, bánat, bánkódás mind csak egy könnyed szellentés lenne, amely diszkréten meglebbenti az organzaruha szegélyét, mielőtt finoman elúszik a nyári naplementébe. Jó is lenne, ha így mennének a dolgok!

Szóval itt tartok most. Nézem a pozitívan gondolkodó csoportom tagjait, akik egy ezoterikus mesevilágban egy csillámpóni hátán lovagolják körbe az élet problémáit, vattacukorszőnyeg alá seprik őket, és ha már nem látszik ki a csúnya és negatív valóság, elhiszik, hogy megoldották. Aztán, amikor az első szellő kitakarja, csodálkozva és dühösen néznek a világra. Az ő hibája. A világé. A szellőé.

Szeretem a csoportéletet. Elszórakoztat. Gondolkodásra sarkall. Megnyugtatásul, a helyzetem nem változott, a pohár félig tele van, a hócipőm meg egészen. :)

Pónya Papp Andrea

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?