Amikor a férfi hallgat, a nő megőrül...

A két nem közti kommunikációs problémák legidegesítőbbje nem is az, amikor elbeszélünk egymás mellett, hanem a hallgatás. Biztosan téged is kergetett már őrületbe a férfiak szűkszavúsága - tetézve azzal, hogy mindeközben meredten bámulnak maguk elé.

Te is ültél már szótlanul az anyósülésen, ő meg összeszorított szájjal tekergette a kormányt. Csak bámultad az elsuhanó villanyoszlopokat, és egyre jobban úrrá lett rajtad az aggodalom.
"Vajon mire gondol most? Mi lehet a baj? Rosszul érezte magát velem? Már nem is szól hozzám... Kezd elhidegülni. Ez már a vége, ennyi volt. Lehet, hogy már ma este szakítunk!"

De mi bajuk van ezeknek? A konok hallgatásukkal akarják halálra kínozni a női nemet?! Nem. Nem erről van szó. Szóval még mielőtt elönt a pulykaméreg vagy a kétségbeesés, képzelj el egy őskori barlangot! Odakinn süvít a szél, életed párja vadászaton. Félsz, hogy nem tér vissza. Mindent neked kell megoldani: ápolni az öregeket, észrevenni, ha lázas a kilencedik, legkisebb gyerek, beosztani a bogyókat... És őrizni a tüzet, az otthon melegét. Előre kell számolni mindenféle lehetőséggel, belefeledkezni a részletekbe. Agyalni és kombinálni.

Ez ellen nincs mit tenni. Erre vagyunk programozva.

Forrás: Getty Images/PeopleImages.com

Amikor a nő hallgat

Mi, nők, általában nem az információcsere és a tények közlése végett beszélgetünk, mint az erősebbik nem, hanem magáért a beszélgetésért. Ezzel mélyítjük el kapcsolatainkat, fűzzük szorosabbra a köteléket egy másik emberrel. Panaszkodunk, hisztizünk vagy kérlelünk. De nem azért, hogy a férfit az őrületbe kergessük, hanem mert fontos nekünk és szeretjük. Mindent azonnal szavakba öntünk, gyakran gondolkodás nélkül. Magától a beszédtől lesz nekünk könnyebb és jobb. Szavakkal kapcsolódunk.

Ha a nő elhallgat, akkor nagy a baj. A nő általában csak akkor vonul vissza, ha annyira meg van bántva, hogy már fölöslegesnek érzi a beszédet, azaz a kötelék elmélyítését; vagy a férfi már nem fontos számára, nem szeretne kapcsolódni vele.

Mivel mindenki saját magából indul ki, a nő magára hagyottságot - ezáltal veszélyt - észlel a férfi szótlansága mögött. Hiszen védelmező férfi nélkül létezni egy kőkorszaki vadonban az életveszéllyel egyenlő.

Amikor a férfi hallgat

  • A férfi elvonul, ha nyugalomra vágyik, ha nehéz napja volt, ha problémák gyötrik.
  • Szótlan, amikor gondolkozik a megoldásokon.
  • Csendben van, amikor túlterhelt az agya és kikapcsol.
  • Általában hallgat akkor is, amikor nagyon figyel.
  • Steven Seagal arckifejezési repertoárjával mered maga elé, amikor rázúdítod a sérelmeidet, a panaszaidat, a fájdalmadat. Ilyenkor azt olvasod le róla, hogy egy érzéketlen robot, pedig csak odafigyel.
Forrás: Getty Images/hoozone

Képzelj el egy férfit, szexi félvállas, leopárdszőr kosztümben, kezében bunkósbottal, ahogy szótlanul maga elé mered! Kémleli a bozótost. Szívét aggodalmak gyötrik: ha ma sem lesz zsákmány, a kis család éhen hal. Őrajta múlik minden. Ha kimutatja a gyengeségét, áldozattá is válhat, oda a tekintélye, ráadásul megijeszti a családot is. Erősnek kell lenni és rettenthetetlennek, védelmezőnek és családfenntartónak. Kisvártatva megérkezik a mammut, ilyenkor oldalba böki ősembertársát szótlanul - nehogy elriasszák a prédát. Csak a feladatra koncentrálva elindulnak a zsákmány felé.

Evolúciós okokból az erősebbik nem kommunikációja többnyire lényegre törő. Információt ad át. Tényeket közöl. Nem fecsegéssel kapcsolódik. Nem kombinál előre mindenfélét. Tényekre van szükség és átlátni a feladat egészét. Mammut. Erdő. Vadászat. Siker vagy kudarc.

Ezek a különbségek ugyanannyira mulatságosak, mint amennyire őrjítőek!

  1. A nő hangosan gondolkodik, szavakba önti a problémáit, és kérődzik rajtuk, mert számára ez okoz megkönnyebbülést, és így kerül közelebb a másikhoz is. Addig a férfi saját magában tépelődik és oldja meg a gondjait - és csak akkor beszél egy problémáról, ha segítségre van szüksége, vagy ha vádol.
  2. Te megbántottságodban nem szólsz hozzá, ő meg örül, hogy nyugalom van. Mire észreveszi, hogy te tulajdonképpen hallgatással bünteted, már rég beleőrültél az agyalásba.
  3. Elvan napokig a feladataival, hullafáradtan ágyba dől, aztán pár nap múlva boldogan hív, hogy megoldott mindent. Te addigra már napok óta szomorú vagy és magányos és bizonytalan, aztán rázúdítod az elmúlt napok sérelmeit, ő meg nem érti, mi a baj.
  4. Ha megkérdezi, mi bajod, és azt mondod, hogy semmi, akkor vállat von, és leül tévézni. Magadra hagy, hogy megoldd a problémáidat, ahogy saját maga is tenné.
  5. Néha csak úgy nem gondol semmire. Tök üres az agya. Nem cikáznak állandóan a gondolatai, mint nekünk (ha akarjuk, ha nem).

Csak hónapokkal később értettem meg

Ültünk az anyósülésen, összeszorított szájjal tekergette a kormányt. Végtelenül hosszúnak tűnt az éjszakai hazaút. Én már végigjátszottam magamban az összes borzalmas végkifejletet abban a kirekesztett, szótlan negyedórában. Biztos, hogy elhidegült, hogy nem érez semmit, hogy szeretője van, hogy baja van velem, hogy valami nem tetszik neki, és hogy vége mindennek. Mielőtt bekanyarodtunk volna a ház elé, hangosan felsóhajtott, és azt mondta:

"Hát ez nem lehet igaz, hogy mégis a portugálok jutottak tovább!"

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?