Te nem is a pókoktól rettegsz, szivi!

A félelem az egyik legelemibb ösztöneink egyike, és az egyik legfontosabb is. Amikor félünk, az egész szervezetünk átkapcsol egy védekezési állapotba. A pulzusunk, a hormonháztartásunk, az adrenalin szintünk egyszerre. És bármennyire meglepő, a félelem jó dolog. Ha megtanulod kezelni.

Mert alap esetben mit csinálsz, amikor félelmetes helyzetbe kerülsz? Elmenekülsz. Megérint a rettegés szele, majd annak érdekében, hogy minél hamarabb szabadulj tőle, menekülőre fogod. És ezzel mit érsz el? Azt, hogy soha nem fogod megtanulni kezelni ezt az állapotot - pedig pont ez lenne legalkalmasabb helyzet erre.

Mindig rettegni fogsz a pókoktól, a teraszoktól, a víztől vagy a bezártságtól. És valójában nem is ezeket a dolgokat kellene leküzdened. Egyszerűen csak meg kell barátkoznod a félelemmel. Mindig le fog verni a hideg veríték, és a gyomrod is görcsbe fog rándulni. De ezt ki lehet bírni pár percig. Ahogy az éhséget, a fáradtságot és a fázást is.

Gyakorlatilag azt kell elérned, hogy ne zavarjon az, hogy épp félelmet érzel. Hogy hogyan? Szépen fokozatosan. Próbálj meg tudatosan egyre közelebb kerülni ahhoz a helyzethez, ami félelmet vált ki belőled, és hagyd, hogy megszokottá váljon! Nem kell rögtön egy felhőkarcoló tetejére másznod, de ha már egy második emeleti panellakás teraszán nyugodtan elnézegetsz egy pókot az üvegfal mögött, akkor érteni fogod, miről van szó.

A félelemtől nem lehet és nem is kell szabadulni. Szükséged van rá, hogy ébren tartson. A félelem segít, hogy ne ess le a hegy tetejéről. Hogy fókuszálj arra az aprócska állatra. A félelem véd meg attól, amit veszélyesnek tart a szervezeted. Ezt pedig köszönd meg neki! Barátkozz meg az érzéssel, és ne menekülj előle!

Nyitókép: iStockphoto