Az ego és a boldogság! Az ego és a szerelem!

Az egónk néha pont arra sarkall, ami boldoggá tesz minket. Néha meg akadályként tornyosul közénk és a várva várt happy end közé. Neked engedi az egód, hogy végre boldog légy?

Már az óvodában kezdődnek a szerelmes évek. Királylányként a bimbódzó ego kezdeményünk örül, ha a "hülye" srác kerget az udvaron. Aztán kamaszként a suliban az egónk már mást akar: meghódítani a (szerintünk) legszebb fiút, sőt, egyszerre akár többet is! Bosszantsuk csak a többi lányt, mielőtt ők bosszantanak minket! Azaz beindul az ego védelem.

A kamaszkor derekán már feljebb helyezzük a lécet: legyen a férfi magas, sportos, szőke (barna), de mindenképpen jóképű! Egyelőre ez is megteszi. Ha nincs választék, várjunk még! Van még idő! Előttünk az élet! Mind-mind azért, mert az ego nem engedne egy alacsony, csúnyácska fiút - akkor sem, ha ezerszer okosabb, viccesebb, kedvesebb. 

Forrás: Shutterstock

Később egyre fontosabb lesz a kémia. Hiszünk a testnek, mert megannyi jót rajta keresztül tapasztalunk. Az egónk önző, mindent akar, ami jó a testnek.

Ahogy múlnak az évek, tovább növekszik a mérce. A férfi, akire vágyunk, legyen ambiciózus! Biztos állása, háza, kocsija is legyen! Az egónk kényelmet akar a testnek.

Ha viharok, viták, veszekedések töltik ki a kapcsolatainkat, végül eljuthatunk az "egyedül akarok élni szintre". "Nekem senki ne mondja meg, hogy mit csináljak!" Egónk védekezik. 

Forrás: Shutterstock

De szépen, lassan felmerül a kérdés: most boldog vagy? "Dehogy! Így sem jó!" Lassan minden barátnőnk férjhez megy, anyává válik, és a férjeik nem magas, szőke királyok, nincs fehér lovuk, kastélyuk. Mégis boldogok... Akkor talán nem is baj, ha a partnerünk nem magas, nem szőke, nem herceg. De azért jó, ha van legalább egzisztenciája. Egónk lejjebb csúszik. 

Jó lenne kevesebb vita, kevesebb harc a "kastélyteremtés" közben - amely már csak családi ház, lakás, vagy még az sem. Aztán, ahogy elmúlt az ifjúság, az egód engedi, hogy helyére billenjenek a dolgok. Megérted, hogy működik a világ, és el tudod választani a hatalmas egódat a tudatos gondolkodástól. Jó esetben le tudjuk csendesíteni az egónkat, hogy jó döntéseket hozzunk. 

Végül eljutsz oda, hogy az élet rövid, és minden perc számít. Már olyan partnerre vágysz, akivel nem kell órákig vitatkozni a semmin, akivel harmóniában élhetsz, akivel kellemesen, békésen töltesz időt, aki tudja, hogy szereted a kávét, aki mellett biztonságban vagy. A kapcsolatotokat az egód fölé helyezed. 

Mondhatnád például, hogy ne tegye a táskáját mindig a kedvenc székedbe, de nem mondod. Mert a vele való kapcsolatod fontosabb, mint a székhez fűződő viszonyod. Mert meg akarod tartani. Ő sem akar megváltoztatni, mert így szeret, ahogy vagy. A lelkedet szereti, de nem hanyagolja el a testedet sem.

Az ego néha önző, irigy, de hatalmas élni akarása van! Ha lecsendesíted az egód, és nem a saját érdeked lesz a legfontosabb, akkor is csak magadnak teszel jót, mert hosszú távú, okos döntésre leszel képes.

Te boldog vagy?

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?