Hogyan kell megszüntetni egy érzést?

Az éjjel 4 órát sikerült aludnom. Egyszerűen nem ment. Valami belső feszültség kerített hatalmába, amivel nem tudtam mit kezdeni, és ez nem hagyott nyugodni. Pontosan azért nem, mert nem tudtam, mi a konkrét oka.

Nincs semmi komoly problémám, legalábbis nem olyan, amin fényes nappal ne lehetne segíteni. Mégis, amikor leszáll az éj, és magamra maradok a saját gondolataimmal, az bizony nagyon meg tudja nehezíteni az életet, még akkor is, amikor felkel a Nap... 

Forrás: Shutterstock

Így jó megoldásnak tűnt, hogy reggel 8-kor már a teremben voltam edzeni, gondoltam, kihajtom magamból ezt az érzést. Mert még akkor sem voltam a topon, és ez az ismeretlen zizegés továbbra is bennem munkálkodott. Ráállok a futógépre, pulzusom már megint szar, a szívem hol a mellkasomban ver, hol a torkomba dobog.

Azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon hogyan kell megszüntetni egy érzést. Ha erre választ találok, talán sikerül megvilágítanom az elmúlt éjszakám és a reggel feszültségét is. Mert muszáj ezt leküzdeni... Mert nem jutok el A-ból B-be. Teszek egy lépést előre, kettőt hátra, csak ez van, semmi más...

Pedig veled minden jó lehetett volna, ha a csillagaink együtt állnak - vagy pont nem. Ki tudja, melyik a jobb? Ha a Hold nem takarja el a Napot, és a Föld úgy forog, hogy nem kell vaksötétben közelednünk egymás felé. Ha a horoszkópjaink passzolnak, ha az életünk menete épp egy sínen van. Ha minden körülmény, esemény, érzés összevág, ha a szívünk dobbanása egy ritmusra ver, és szavaink nem csak üresen csengenek a másik lelkében. Ha tartalommal töltjük meg azt a szenvedélyt, amit érzünk, ha annak a kémiai folyamatnak a képletét helyesen oldjuk meg, amit testünk áraszt a másik felé...

Forrás: Shutterstock

Meg kell hozni a döntést, hogy lezárom.

Muszáj, mégis, hogy a manóba lehet ezt a gyakorlatban kivitelezni? Egészen hihetetlen, hogy már minden nyavalyára lehet gyógyszert kapni, olyan szinten van a tudomány, amit elképzelni sem tudunk. Mi a fenéért nem lehet erre valami bogyót gyártani?! Amiből csak bekapsz egyet, és elmúlik minden érzés, minden gondolat, minden, ami képes belemarni úgy a szívedbe, hogy legszívesebben a puszta kezeddel tépnéd ki a saját mellkasodból, hogy végre vége legyen.

Hát, kérdezem én újra, hogyan kell megszüntetni egy érzést? Egyszerűen csak eldöntöd, hogy vége, nem gondolsz rá többet, eszedbe sem jut a mosolya, a hangja, hogy milyen vele?! Csak nem nézel vissza többet? Ennyire egyszerű? És ennyire nehéz?

Azt hiszem, ehhez óriási erő kell. Túl sok. Hazudni neki, magadnak, hogy nem érzel semmit, elbújni egy félmosoly vagy épp egy rideg arckifejezés mögé. Hazudni, hogy közömbös, hogy épp olyan, mint az összes többi ember - se több, se kevesebb.

De én azt gondolom, még mindig jobb legalább megpróbálni búcsút inteni, mint feleslegesen szeretni. Azt mondják a nagy bölcsek, a szeretet sosem felesleges. Néha mégsem így érezzük - és talán nem is kell. Hiszen miért adj neki magadból bármit is, ha nincs viszonzás, de még a lehetősége sem? Talán ilyenkor kell bezárni a szívünket, hogy ne szökjön ki több szeretet "rossz" emberek felé, és maradjon benned elég adag, amit majd olyannak adsz, akinek fontos vagy, és aki értékeli mindezt.

Tóth Zsuzsa

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?