szerelem elképzelt szerelem párkapcsolat Horváth Bianka idealizálás
Mi, nők, lányregényeken és tündérmeséken cseperedve léptük át a szerelmi nagykorúság küszöbét. Majd az első, mindent elsöprő szenvedély után lépett ki az ajtó mögül a csalódás. A maga nem olyan népszerű hozományaival: az átzokogott éjszakák telesírt zsebkendőivel, a hiány szívbemarkoló érzésével és az önmarcangolás kegyetlenségével együtt.

Az álmok, a fejünkben elképzelt, idealizált férfiak és jövőképek magukkal ragadtak minket egy olyan világba, ami tulajdonképpen nem is létezik. Belecsöppentünk egy "mi lenne, ha..." monológba, és kínkeservesen kutattuk azt a tökéletes álomképet, ami éjszakánként a szerelem fogalma alatt kezdett el megszületni a fejünkben. Akartunk valamit, ami nem is létezik.

Elvárásokat állítottunk fel, és elképzeltünk egy tökéletesnek hitt igazit, aki majd feltesz minket a fehér lovára és tovavágtat velünk a naplementében. De egy valamivel nem számoltunk: a hurrikánnal, ami lelök minket a lóról a sárba. Mi pedig a kisestélyinkben csodálkozva eszmélünk rá, hogy a királyfinak se híre, se hamva. Ott hagyott minket a földön, és nemhogy a kabátjával nem takart be, de még a kezét se nyújtotta felénk.

Forrás: Shutterstock

Baszott ránk - mondjuk úgy huszonegyedik századiasan -, mi pedig kétségbeesetten nekiálltunk keresni a wifit, hogy azonnal letölthessük a Tindert. Aztán még mindig reménykedtünk, vettünk két üveg bort a másnapi Duna-parti randira.

De aki tegnap még oly hevesen dicsérte a szemünket - ami tökéletesen csillogott a kék árnyalatú Insta filter alatt - a találka közben közölte, hogy "Ugyan már, csak tetszettél bébi, gondoltam ez a szöveg majd bejön, de ne hidd, hogy én valami komolyat akarok."

Aztán visszatértünk a párnák, a plédek és az üveg Nutellák társaságába, és nekiálltunk agyalni, hogy mit rontottunk el már megint. Túl kövérek, csúnyák vagy elviselhetetlenek vagyunk? Nem alapoztunk szépen, vagy nem voltunk elég lenyűgözőek? Egyik sem.

Forrás: Shutterstock

Ott hibáztunk, hogy elképzeltünk valakit, aki tökéletes. Elrontottuk már a legelső pillanatnál, amikor felmagasztaltuk azt a valakit, akiről szinte semmit nem tudtunk. Olyanná vált a szemünkben, amilyennek látni akartuk.

Aki majd megóv, aki felemel és hűen szeret életünk végéig - miközben semmit nem tudtunk arról, hogy milyen is volt valójában. Álmodtunk egy szerelmet magunknak, és kivetítettük az első szembejövő fiúra a Nagy Férfi szerepét. Jobb esetben az elején felismertük, hogy valami nem stimmel. Rosszabb esetben hónapokig vagy évekig húztuk velük, egy olyan álarcot téve rájuk, ami csak egy jól kontúrozott rémálom.

Hulljon le a maszk! Vedd észre, hogy ő nem az, akit akarsz, hanem valaki olyan, aki téged önnön valójában nem képes boldoggá tenni! Nem fog megváltozni, ne reménykedj! Mert ő nem a te Igazid. Ne akarj herceget faragni az udvari bolondból!

A tiszta szerelmet akard, megrajzolt körvonalak nélkül!

Szállj ki a fejedből, ne elégedj meg egy elképzelt élettel, hanem élj a valóságban! És hidd el, betoppan majd. Lehet, nem lesz rajta korona, de fel fogod ismerni akkor, amikor megismered őt. Ez nem színház, nem kellenek jelmezek. A meztelen lénye hozza majd el a boldogságot, az, aki valójában ő.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.