Gondolatok a kajafotózás művészetéről

Mindenki szeret(ne) menő lenni. Én is. Vagy legalább annak tűnni. Ez nem mindig jön össze, és persze szubjektív is, hogy pontosan mit jelent. Mert ugye, kinek mi a menő? Kajálás tekintetében többféle menőség van.

Az biztos, hogy a folyamat része a fotózás és a posztolás is. Mert ha nem látja senki, akkor mi értelme van a menőségnek, csak mi hisszük magunkról azt, hogy azok vagyunk, nem? Szóval, az étkezés megkezdése előtt kötelező lépés a helyszín megjelölése egy posztban. Éttermeknél ez könnyebb, mert ha havernál főzünk valamit a bográcsban, akkor előtte még a Laci-Lakot is létre kell hozni az internetes örökkévalóságnak.  

Forrás: Shutterstock

A facebookos ismerőseim körében két határozott típust tudok megkülönböztetni, ez pedig a "gurmé" és a "magyarosch":

A "gurmé" olyan helyekre jár, amikről sok jót lehet olvasni. Ha a kajáról nem is, de az étteremről, mint helyszínről, biztosan. Ja, és természetesen drága is. Az ennivalóról sok minden eszébe jut. Az, hogy megegye, na, az legkevésbé. Olyan színorgia a szemnek, hogy nincs bátorsága szétrombolni a késsel és a villával. De egy kaja csak akkor menő, ha le van fotózva, és persze meg is van osztva.

Ismertetőjelek: nagy tányér, kis adag étel, gyönyörű dekoráció, teríték. Még menőbb, ha trendi óra van a karon, nőnél karkötővel. A fotók nagy körültekintéssel készülnek, előnyös beállítás, szuper fények, alaposan megfilterezve.

Forrás: Shutterstock

A "magyarosch"-ék a házi készítést preferálják. Jelszavuk: a sok jó! A több még jobb! A magyarosch háziasszonyok alapfelszerelésének része a nyakba akasztós kötény, a letörölhetetlen mosoly és a rengeteg a kaja, mindenhol. Házilag befőzött lekvárhegyek, amelyek mindegyike szépen fel van címkézve, dátumozva, csini fedővel ellátva. Süti hegyek, szépen felszeletelve, feltálalva, alaposan megporcukrozva, jelképezve, hogy ő sosem fáradt, belefér az idejébe. Mert ilyen az Igazi Háziasszony, aki hajnalban, munka előtt csak úgy, lazán összedobja. Természetesen minden nagyon finom, ami a képen is látszik, nekem is csorog a nyálam. Azonnal indulnék is hozzá, és vele ennék!

Forrás: Shutterstock

Van ám magyarosch pasi is, és annak két alfaja:

Az első egy étteremben nagy, tányérról lelógó rántott hússal fotózva. Kellék még a képhez: halom sült krumpli, savanyúság, tekintélyes pocak, kissé gyöngyöző homlok.

A másik típus ezt félmeztelenül tolja. Kánikulában, bogrács mellett. Már az előkészületeket is fotózza. Iszonyatos mennyiségű nyers hús - sokkolva ezzel a vegákat és mutatva, hogy itt óriási buli lesz, kerül, amibe kerül. A fotókon tömeg. Mindenki kezében sör, néha rövidital is. A képeket nézegetve egy gluténérzékeny már a látványától meghalna: a fehér kenyér kiló számra, felszeletelve hever mindenhol. Tunkolni kötelező. A bográcsban nem tudjuk, pontosan mi készül, de biztosan paprikás.

Több kép készül arról, hogyan rotyog az étel. Körülötte kipirult arcú, félmeztelen, pocakos férfiak. Ahogyan a képsorozatokon haladunk az estébe, úgy egyre látványosabban ittasodnak is. A rengeteg adag kiszedett étel, ameddig a szem ellát, majd a befejező képeken mindenfelé, fűben, nyugágyon, padon bóbiskoló résztvevők láthatók. Mint egy kajakóma a kisbábáknál, a vendégek jól kipihenik fáradalmaikat másnapra. Reméljük, összejön!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?