Hiba vagy sors?

Mindannyiunknak vannak olyan döntései, elkövetett hibái, melyek Démoklész kardjaként lebegnek fölöttünk. A megbánás olyan, mint a bankhitel: együtt létezik, él, lélegzik az emberrel. Ott van akkor is, amikor hosszú évekre száműzzük a lelkiismeretünk egy mélyen elrejtett zugába.

Na, de honnan tudod egyáltalán, hogy rossz döntést hoztál?

Mesésen egyszerű: a helyes döntéseinkről legbelül ösztönösen érezzük, hogy azok voltak. Ha helyesen cselekszel, megnyugszik a szíved. Mert tiszta, mint a lenyugvó sivatagi Nap - ahogy a beduinok mondják.

A rossz döntéseken hezitál az ember. Vívódik. Agyal. Észérvekkel próbálja alátámasztani az elhatározását, amit félelemből, dacból vagy haragból hozott meg. Utólag magyarázatokat kreál hozzá, hogy megnyugtassa a saját lelkiismeretét. De azért hosszú idő után is eszébe jut.

Forrás: Shutterstock

Az időt nem lehet visszapörgetni, de most csak a játék kedvéért, tegyük fel, hogy mégis. Szerinted mi történne? Változtatnál azon a döntéseden? Van egy rossz hírem: csak elodázni tudnád. Mert valószínűleg nem sokkal később mégis elkövetnéd. Mert ahhoz, hogy megszerezd azt a tudást, hogy az egy hibás döntés volt, el kell követned azt a hibát. Szóval előbb-utóbb beleszaladnál még egyszer ugyanabba a dilemmába, és te megint ugyanúgy döntenél: ugyanúgy kihagynád, megbánnád, megbántanád, elmenekülnél, vagy rossz útra tévednél.

  • Egyrészt azért, mert a világ ok-okozati elven működik. Az események nem úgy követik egymást, mint igazgyöngyök a nyakláncon, szépen sorban, logikus végkimenetellel. Hanem váratlanul, kuszán, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, és legjobb tudásunk szerint reagálunk rájuk. Néha jól, máskor rosszul. Gyermekkorunktól kezdve építjük fel a személyiségünket, melyet minden egyes percben formáz valamilyen behatás. A múltbeli események összességének hatására lettél az, aki az adott pillanatban azt a bizonyos döntést hozta. Aki haragból szakított, bizonytalanságból nem indult világ körüli útra, vagy éppen félt szerelmet vallani. 
    Forrás: Shutterstock
  • Másrészt azóta változtál, érettebb lettél, több mindent tapasztaltál, rengeteg új és új hatás ért - hiszen folyamatosan tanulsz az életről. Most már tisztán láthatod, hogy akkor rossz utat választottál, de akkor, abban a helyzetben az nagyon is jónak tűnhetett. Ha visszamehetnél a múltba, de a jelenlegi tudásodat nem vihetnéd magaddal, akkor ugyanúgy döntenél, mint amikor az egész még helyesnek látszott. Ne bánd, hogy akkor megfutamodtál, hogy fejest ugrottál valamibe, vagy, hogy nem mertél lépni! Mert nem cselekedhettél volna másképp.

Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy mindig az elveidhez hűen, szívből döntesz, akkor utána nem kell sajnálnod, ha nem azt az eredményt érted el vele, mint amire számítottál. És noha az elkövetett hibáidról sokszor nem tehetsz, de a tetteid következményeiért bizony felelős vagy.

Ha nem is lehet a világon az összes dolgot helyrehozni, azért vannak olyanok, amiken lehet javítani: a rossz érzések, a lelkiismeret-furdalás legjobb ellenszere a cselekvés. Bármi jobb, mint a semmi. Nem szégyen levelet írni annak, akit húsz éve cikiztél az iskolában, ha ez még mindig rossz érzéssel tölt el. Nem szégyen beiratkozni egy iskolába, hogy megtanuld azt felnőtt fejjel, amit tiniként szerettél volna. És egy sírnál állva sem szégyen bocsánatot kérni.

Nem bánni kell a rossz döntéseket, hanem helyrehozni.

Ma.

Most.

Minél előbb.

A múlton nem lehet változtatni, de a jövőt alakítani csak itt és most, a jelenben tudod.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?